Kicsit lemaradtam a leckékkel, de ígérem most már pótolom őket. Íme a második önportrém.:)
Kiváló portré, mert annak ellenére, hogy sosem találkoztunk, soha nem beszéltünk, mégis az az érzésem , tudom ki vagy, mit csinálsz, mit szeretsz, hogy élsz.Persze valóságban nem biztos, de a képről ez jön le. Nekem. Szóval azt gondolom, a foglalkozás elérte a célját, a lecke stimmel.:)
Köszönöm szépen!:) Igen, kicsit tényleg megkellett volna vágnom, de őszintén bevallom, hogy elfelejtettem:( Na de legközelebb ügyelek már ezekre a kis "apróságokra":) És örülök, hogy át ment a kép mondanivalója is:))