Matera, 2012.10.08.
Köszönöm, Zsolt. Igen, ez amolyan cirkuszi nyitókép: a porondmester felvonultatja a társulatot. Az Instruált modell talán nem a legjobb leckebesorolás. Szerintem van ebben egy jó adag Márti leckéje is.
Matera, 2012.10.08.
Ez egy nagyon érdekes kis játék Sándortól, tényleg minden együtt van: futnak is, állnak is, behajolnak is a képbe, árnyék is van, meg kerekesszék, szóval minden megvan. Kicsit olyan az egésznek a hatása nekem, mint egy graffiti. Olyan anzix jellegű, mintha Sándor összerakta volna azt, hogy mi az, amit ez az utazás neki jelent: megvannak a romok, a szép fények, a kerekesszék, még megvan a kiskabát is, a manifesztumok is, a gép is, de a futó nő is, tehát olyan, mintha mindenből egy kicsit összeszedett volna, mint egy fűszeres kosár, és ezt elénk tárja, hogy nesztek, ez Olaszország. Ha ez volt a cél, akkor ez működik. Az Instruált modell lecke nekem másról szól, de a kép mindenképpen 3 csillagos. (hegyi)
értékelés:
Köszönöm, Zsolt. Igen, ez amolyan cirkuszi nyitókép: a porondmester felvonultatja a társulatot. Az Instruált modell talán nem a legjobb leckebesorolás. Szerintem van ebben egy jó adag Márti leckéje is.
Erről a composite photography-ról hallottam már, és jobban belegondolva városképeken, meg csoportképeken én is elkövettem már néha. Utóbbiakon mindig van ugye valaki aki pislog éppen. Köszönet a linkért, tényleg érdekes ez a sok utcasarokfotó, hiszen a nagyvárosban ott szokott megállni egy-egy pillanatra a lüktető élet, a rohanás. Ott vagyunk éppen két szívdobbanás közötti helyzetben. :) Tőled mindig tanul valamit az ember!
Egyébként nem a szemem a jó, ez csak szerintem egyfajta beépített reflex. Én amatőrcsillagászkodom ui., és a távcsőben az ember úgy lát meg finom részleteket is, ha sokáig figyel, majd amikor egy-egy pillanatra letisztul a kép, mert épp elnyugszanak a légtömegek, akkor finom részletek ugranak be. Ezeket a tűnékeny részleteket kell valahogy összetenni agyban, amikor pl. rajzolom egy bolygó vagy akár a Hold felszínét... Talán ennek a mellékterméke ez a fajta részletkiszúrás. Csak azért mertem megjegyezni, mert tudtam, hogy nem kötözködésnek veszed -- hiszen nem is annak szántam.
Mindenesetre fotográfiai értelemben lehet hogy nézni már tudok, de látni még sajnos nem látok. Ennek a hasonlatnak az eredetije ha jol tudom valamelyik Herschel volt, és hogy-hogynem éppen csillagászati vonatkozásban mondta. Egyszer kérdezték tőle, hogy a rajzain honnan van az a sok részlet: Nem elég nézni, meg kell tanulni látni is!
Hogy válaszoljak a kérdésedre, Zoltán: éppen befejeztem az állvány és a gép beállítását, amikor a lány befutott. Gyorsan ráexponáltam, és ezután építettem fel ehhez az indító elemhez a teljes képet, vigyázva, hogy a figura árnyéka átkössön a futó cipőjére, és így értelmes rajzot és formát adjon ki. A jobboldali árnyék a háromszög jobb oldali szögéhez kellett. Ezt a többexpozíciós technikát a mai irodalom "composite photography"-nak nevezi és főként a divatfotó műfajban használják. Egy nem divatfotós, általam kedvelt művelője itt látható:
Húú de jó szemed van. Nem először veszel észre ilyen hibát, amiért én nagyon hálás vagyok! Meg a többiért is, amit írtál.
Kérem tisztelettel a pedellust, cserélje már le a képet a javítottra, ha lehet.
Sándor neked külön futócsapatod is van? :) Annyiszor jött már elő a képeiden ez a jellegzetes kocogó alak -- nyilván egyfajta ellentétpárként a kerekesszékhez. Jópofa ahogy szinte becsábítod a nézőt, hogy foglaljon helyet, próbálja ki milyen is a kerekesszékes lét. Picit talán abszurd asszociáció, de mintha egy "társadalmi felhívás", egyfajta lelkiismeretébresztő reklám lenne.
(Most látom, hogy az a futó furcsa... Nem kéne a lábfején is pici árnyéknak lenni? Vagy ő azon a kockán volt amikor az árnyékodat fotóztad éppen?)
Szeretnénk Sándortól elkérni ezt a remek fotót a Látszótér Rádióban elhangzó búcsúadásunkhoz. Mert odaillik, mert remek, és mert talán az utolsó adás esetében nem baj, ha a kép régi, ha az a kép örök.