Matera, 2012.10.08.
Erről a composite photography-ról hallottam már, és jobban belegondolva városképeken, meg csoportképeken én is elkövettem már néha. Utóbbiakon mindig van ugye valaki aki pislog éppen. Köszönet a linkért, tényleg érdekes ez a sok utcasarokfotó, hiszen a nagyvárosban ott szokott megállni egy-egy pillanatra a lüktető élet, a rohanás. Ott vagyunk éppen két szívdobbanás közötti helyzetben. :) Tőled mindig tanul valamit az ember!
Egyébként nem a szemem a jó, ez csak szerintem egyfajta beépített reflex. Én amatőrcsillagászkodom ui., és a távcsőben az ember úgy lát meg finom részleteket is, ha sokáig figyel, majd amikor egy-egy pillanatra letisztul a kép, mert épp elnyugszanak a légtömegek, akkor finom részletek ugranak be. Ezeket a tűnékeny részleteket kell valahogy összetenni agyban, amikor pl. rajzolom egy bolygó vagy akár a Hold felszínét... Talán ennek a mellékterméke ez a fajta részletkiszúrás. Csak azért mertem megjegyezni, mert tudtam, hogy nem kötözködésnek veszed -- hiszen nem is annak szántam.
Mindenesetre fotográfiai értelemben lehet hogy nézni már tudok, de látni még sajnos nem látok. Ennek a hasonlatnak az eredetije ha jol tudom valamelyik Herschel volt, és hogy-hogynem éppen csillagászati vonatkozásban mondta. Egyszer kérdezték tőle, hogy a rajzain honnan van az a sok részlet: Nem elég nézni, meg kell tanulni látni is!
Köszönöm, Zsolt. Igen, ez amolyan cirkuszi nyitókép: a porondmester felvonultatja a társulatot. Az Instruált modell talán nem a legjobb leckebesorolás. Szerintem van ebben egy jó adag Márti leckéje is.