Kedves Éva, ez a kép sokkal kevésbé érdekesebb számomra, mint a színes. Annyira becsukódik az egész tónusban, akkora nagy a dinamikai különbség a háttér és az előtér között, a fő motívum, és a hangulati teret adó háttér között, hogy ez zavar, ez legfőképp nehézzé teszi azt, hogy érzelmileg bármit is tudjak kezdeni azzal, amit a fő motívumnál látnom kellene. Itt megint létrejön az a kis lyuk a kezednél, a hüvelykujjnál, aminél átlátunk a tükör és az ujjad között, arra oda kell figyelni, hogy ne szerepeljen. Értem, hogy szükség van a szemüvegre, de ennél a képnél zavaró. Úgy érzem, hogy elértük már a csúcspontot ezeknél a tükrös képeknél, ez nem jelenti azt, hogy ne foglalkozz tovább a tükörrel, de az alá már ne menjünk. Lehet ezt tovább boncolgatni, akár ezt a függönyt is föl lehet használni arra, hogy különböző drapériákkal még létrehozzunk valami ilyen helyzetet, amiben ez a tükör megjelenik, tehát lenne még mit dolgozni ezzel, ha akarod, de ez most nem éri el azt a szintet, amit már mutattál ebben a témában. (hegyi)