A kép rajzossága, grafikussága egészen elképesztő. Nyilvánvaló, hogy azzal nem nagyon mit kezdeni, hogy ott van ez a kerítés. Ugyanakkor ha már ott van a kerítés, akkor valahogy ezekkel a tömegekkel lehet, hogy érdemes lenne ennél tágabb perspektívában foglalkozni. Most attól, hogy olyan szemlesütve nézem, hogy ott a kerítés, nem tudtam kivenni onnan, attól ez még egy megbocsátható hibává válik, miközben a szorult helyzetéből az ember mindig megpróbálhat kihozni valamit, tehát a hibából lehet erényt is kovácsolni. Amennyiben ezt az egész tömeget úgy vesszük, hogy ez a képnek, vegyük úgy, hogy a bal oldali része és elkezdjük jobbra nyitni az egészet, akkor ez a kerítés elindulhat – ha folytatjuk perspektivikusan ezeket a vonalakat a képhatár felé egészen - és nagy tömeget hozhat létre. Ez a nagy tömeg ellensúlyozhatja magát ezt a függőlegest és akkor már egy izgalmas formai játék jön létre. Nyilvánvaló, amit én mondok, vakon tapogatózás, hiszen nem voltam ott, lehet, hogy ott áll egy Barkas vagy van ott egy trafóház vagy bármi más, ami felborítaná ezt az egészet, de abból, amit most látok, jó esetben létre jöhetne ez, ha pedig nem, akkor azt kéne megnézni, hogy mi van akkor, ha mondjuk az egészet abszolút másik irányból közelítem meg, és ezt az egészet kiszorítom a képnek a jobb oldalára, vágok a kerítésből amennyit lehet, és a bal oldalt kezdem el keresgélni azt, hogy mi jön ettől létre. Magyarán én most azt érzem, hogy a Nórát az izgatta ebben, ami a fára tekeredő kígyóval és az arra lerakódott hóval létrejön - ez valóban érdekes és izgalmas -, de ehhez teret kell tudni adni és ezt a teret kell tudni megtalálni, hogy honnan tudom ezt dinamikailag érvényessé tenni. Most olyan, minthogyha egy nagy meséből kivágtuk volna a főszereplőt, körbevágtuk volna kisollóval és beragasztottuk volna az emlékkönyvünkbe. Ha ezt a képet igazán föl akarjuk emelni, akkor ahhoz ennél nagyobb tér kellene, igényli ezt a méltósága az egésznek és a lírája, oldal irányba. Nóra, én szeretném, hogy mesélj arról, hogy mik voltak jobbra és balra, hogy merre lehetett volna esetleg ezt megoldani. Azt is el tudom fogadni, hogy semerre – akkor így jártunk… Ettől függetlenül ez egy abszolút 3 csillagos kép, pontosan attól, hogy az a finomság amit a tónusokkal Nóra megoldott, és az a finomság, mikor azt a ritka esetet látjuk, amikor a hónak is kellő mélységű tónusa tud maradni, ezek a színek amik itt létrejöttek nagyon finomak, tehát ezzel abszolút jó irányt mutat. Várnám Nóra válaszát. (hegyi)
értékelés: