2013.01.20.
Négyzetes képarány tekintetében ugyanazt tudom mondani, mint az előbb. Itt a kép nekem onnantól érvényes, ahonnantól ez a fehér és középtónusban tartott szürke világ van. Ami a sötét tónust, a majdnem a fekete részeket illeti alul és felül, nem részei a belső rendszernek. Ha a kezetekkel letakarjátok, fogjátok érteni, hogy mit szeretnék itt mondani. A második része a dolognak, hogy itt talán egy vegyes megoldást lehetett volna létrehozni, abban a tekintetben, hogy ezekkel a drapériákkal elkezdek úgy dolgozni, hogy ezt a takarást valahogy meghagyjam ezen az edényen - ráteszem a tüllt, aztán beleteszem a körtéket így a körték a fátyol elé kerülnek, a paradicsomok is - és onnantól kezdve ez az egész formájában kevésbé zaklatott. Most ez az edény túl határozott. Avagy a másik irány, amennyiben ez a határozottság fontos nekem, akkor keményebbre kell hívni a hátteret és el kell érni azt, hogy az is kopogjon, annyira kopogjon, mint ez az edény. Egy teljesen más irány, hogy ennél lényegesen kevésbé kusza hátteret rendezek, tehát nagyon lágy, nagyon nőies, nagyon finom vonalakat és abba elhelyezem ezt a tárgyat – csak az a helyzet, hogyha ebbe az irányba mozdulunk el, akkor nagyon megnehezítjük a dolgunkat, hogy ne uralkodjon olyan szinten ez a kosárka az egész helyzeten, hogy már ne tudjon szóhoz jutni tőle semmi más. Itt a kérdés. Amin mindenféleképpen kellene javítani, az a kép bal oldalán álló hullámforma, ami létrejött ebből a háttérből. Ugyanis ott, abban az álló formában már annyira világos részek is vannak, amik elviszik a figyelmemet. Ezt visszavenném tónusban maszkolással. (hegyi)
értékelés:
Én sokszor úgy érzem csak tapogatózok és ha másnak is tetszik, amit csinálok, az félig sem tudatos munka eredménye. Ezért azt kérdezem, hogy tudnátok-e segíteni abban, hogy verbális, máskor is elővehető támpontokat adtok arra, hogy ezt a "nem részei a belső rendszernek" dolgot megfogja az ember. Előre is köszi.
Ez senki másnak nem marhára erotikus kép? Boccaccio Dekameronját nagyon el tudnám képzelni egy ilyen borítóval.
Kedves Tamás, úgy látom, hiába várom, hogy a fekete-fehér képek „piszkosszürke” tartományának izgalmas kérdését szakmai szinten kifejtsed. Meg a drága randa paradicsomok is hiába várnak a rehabilitációra. Azt is hiába várom, hogy Madáchot és az ő Luciferjét visszahelyezd szerzői jogaiba, elhárítván ezzel szegény Shakespeare fejéről a plágium-gyanút. Lejárt itt az időm (sokat segítettél ebben!), nem várok tovább.
Kép a képben - fészek a fészekben... :) Számomra a két legerősebb jelenség a fotón a tüll(?) puha habzása, és a porcelán merev keménysége... Hát ez lehetne maga a gerincesek törzsének metaforája is... A termések pedig tényleg jól megbújnak - és ha megengeditek nekem még a szellemi kalandozást, a termés, mint vég, vagy cél magában rejti láthatatlanul a magvakat... azaz a kezdetet. Persze tudom, ez így nincs a képen, ez csak a fejemben van így a fotót nézve...:))
Köszönöm, Tamás, a hozzászólásodat! A színes anyag fekete-fehérben bizony szürke lesz. A "piszkos" jelzőt viszont nem értem. Milyen legyen a "tiszta" szürke? Ha ezt kifejtenéd...
A tett halála az okoskodás, mondta valaki a Hamletben. Valamiért ez jutott eszembe a kommentek olvastán. A képpel a legfőbb bajom, hogy a tüllszerű anyag, a kosár fölött szürke, hogy azt ne mondjam, piszkosszürke. Az én monitorom kevésbé kontrasztos mint az átlag, de gondolom másnál is hasonló a helyzet. Valamint, a paradicsomok, régi jó szokásukhoz híven, szintén rondák ff-ben. Szóval, azt akarom mondani, hogy ez a műfaj nem adja könnyen magát.
Bocsánat, Gábor, az előző válaszom Zoltánnak szólt, nem vettem észre, hogy közben te is megtiszteltél. Arra gondolsz, hogy a fészegséget értenéd jobban, ha a sötét anyag körbemenne? Ez egészen biztos. Akkor azonban nem áll elő az előbb említett réteges struktúra (ritmus). Meg aztán: a címnek talán nem kell túl nagy szerepet tulajdonítani, az csupán metafora, ez itt nem fészek!
Örülök, ha nálad is látszik az alul-fölül rész "anyag-sága". Hogy miért kellett ez nekem? Több határozott oka is van:
1. Ki akartam hangsúlyozni a "fészekséget" azzal, hogy egy sötét (térben hátrahúzódó) alapra helyeztem a témát.
2. Láttatni akartam a világos anyag kontúrját, mely szerintem igen érdekes, és barokkosabbá teszi a képet.
3. A négyzetes képforma szigorúságával egy vízszintes réteg-struktúrát akartam szembeállítani (ha jól megnézed, öt vízszintes sáv különböztethető meg).
Ha körben lenne, jobban érteném. Így, hogy csak alul-felül, így nekem nem működik. Főleg, hogy a világos anyag mindkét szélén úgy fut ki, hogy világosodik.
A "sötét keret"-et mint a képet határoló részt értettem, az anyag-sága látszott, a keretező (vagy alul-felül hozzátevő) _szerepe_ kérdéses nekem a központi részhez képest.
Zoltán A.: Költői vagy, köszönöm.
H. Zoltán: fekete "keret" nincs. Az egy másik, sötétebb anyag. Ha keretnek látszik, akkor az a kép hibája, vagy a monitorod van túl sötétre állítva. Sokat vacakoltam ennek az alul-fölül látszó anyagnak a tónusbeállításával. Köszönöm az észrevételt.
A fészek búvóhely, pihe-puha rejtek, ahova a szülők elrejtik a leendő kicsinyeiket. Kicsinosítják az otthont, és vigyázzák akkor is ha nincsenek is ott. A fészek mindig a családé, az mindig intim és visszahúzódó. Innen nézve a cím sok formai megoldásra ad választ, pedig önmagában is van a képnek ilyen iránya.
Nekem ezek a körték most ebben a fészekben a tojások, ami végeredményben igaz is, hiszen egy gyümölcs élettani célját tekintve ugyanaz mint a tojás. Azért csak nem ül rá egy körtefa erre a tálra kikelteni a csemetéit. :D
Érdekes nekem ez a csendélet, mert egyfolytában azt kérdezem magamtól, hogy miért vannak annyira elbújva a főszereplők. Felületben olyan kicsik, a sötét keret is kérdéses nekem, hogy mennyit tesz hozzá, amikor azok az almák vagy paradicsomok alatt lévő fehér gyűrődések olyan finomak.
A körték elhelyezése nagyon tetszik, hogy nem akarnak mindenáron "korrektül" megmutatkozni, hanem intimebben hagyják a farukat bámulni, meg van amelyiknek szinte csak a szára látszik. :)
Lehet, hogy az alsó fekete rész nem része a rendszernek, de nagyon szépen tükrözi drapériát.