Az az érdekes Dávidban, hogy olyan, mint egy kis Pumukli, aki rohangál a lakásban és nem lehet nyugton ülni látni és néha töri a fejét csínytevéseken, aztán mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, letesz az asztalra valamit, ami pedig egy nagyon érett gondolkodást sugall. Szóval megvan egy kettősség benned és ez a kettősség érdekes dinamizmust ad annak, amit csinálsz. Van benne némi titok, amit remélek, hogy előbb-utóbb hát mint ilyen Kékszakáll, majd nyitsz ezen egy ajtót és elkezdhetünk oda is bemenni, mindenesetre ez egy jó kép. Bevallom neked férfiasan, hogy van valami Mapplethorpe-os utalás ebben a képben (ez nem baj), éppen csak annyi, hogy az embernek elindítja a fantáziáját. Olyan ez, mintha egy nagy lepel lenne tulajdonképpen, mintha egy díszletelem lenne a háttér, és mintha az előtt történne valamilyen balettos mozgás - és itt a saját munkádra utalnék, amikor a kis tüllszoknyában felugrottál abban a romos szobában, nekem ez annak a világnak a folytatása. Nagyon köszönöm. Azt kell, hogy mondjam semmilyen kritikai dolgot nem tudok mondani a képpel kapcsolatban. Abszolút értelmezhető, tökéletesen rendben lévő csendélet. Tudom, akik dolgoznak és keresik az útjukat ezen a leckén belül, azok most lehet, nem fogják érteni – na de hát most eddig arról beszéltél Zsolt, hogy viszonyrendszer meg almák, meg nem tudom - igen, az a kiindulási pont, az a klasszikus megoldása a csendéletnek. Ettől még egy ilyen nagyon szűkre szabott tárgyi világon belül és értelmezési rendszeren belül is teljesen érvényes kompozíciókat lehet létrehozni. Tehát attól függetlenül,hogy ez egy egyetlenegy virágnak az ábrázolása, nagyon nagy ereje van annak az esztétikai közlésnek, amit itt Dávid létrehoz. Ezt tudom mondani. Nem azt, hogy kivétel erősítő szabály, mert itt nem kivételről van szó, hanem egy másik lépcsőfokról és én ennek nagyon örülök, hogy megkaptuk. Ami a lényeg, hogy ez nem csupán egy virágnak a lefényképezése. Nem arról szól, hogy találtam egy virágot otthon és csinálok róla egy tökéletes fényviszonyok közötti nagyon korrekt tárgyi ábrázolást, mert hát ebben semmilyen korrektség nincs a virággal szemben. Itt egyetlenegy dologról van szó, ami a Dávid érzelmi világa és ebben a világban mozog ez a kép. Ez az értelmezés az, ami a nézőt is arra készteti, hogy a maga konkrét elraktározott információit vizsgálja fölül és a hatása a képnek pont ebben gyökeredzik. (hegyi)
értékelés: