Jó ötlet, Sziszifuszra emlékeztet több vonatkozásban is, igaz a lejtő enyhe.
Nekem ez inkább szól a gyerekkorról mint a mozgásról. De persze, ez is egy fontos irány lehet, hogy máshogy mozog a nagypapa mint a kisgyerek, és gurítják a kereket, de ez azért nekem kicsit primér, de persze fontos. Ugyanakkor ha ezt küldöd gyerekkorba, akkor jobban értem. Tökéletesen elfogadom azt, hogy egy beköszönésnél az ember feltúrja az íróasztalfiókot és előveszi azt amit ott talál, mert szeretné a jelenlétét erősíteni és ezt abszolút megértem. Azért azt mondom, hogy lassan majd, az első kör után, el lehet kezdeni azon is gondolkodni, hogy milyen képeket készítenél ma ezekre a leckékre. Szóval visszatérve a képre én azt mondom, hogy ez egy jó geg – ha már döntöttél a horizonton, akkor lehet, hogy egy kicsit nagyobbat dönthettünk volna, ez most még nekem azon a határon van, ami a képhiba és a döntés között van. Elfogadom mozgás leckére, mondjuk 2 csillaggal, és várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:
Ránézek a fotóra, és először a hátsó fasort látom meg. Aztán előtte az embert, majd a kereket. Ekkor feltűnik a kisfiú, végül az idős bácsi. Majd jönnek olyan dolgok, mint az antenna a bácsi hátán, meg a lába közt kikandikáló kis lábak. A nagy mélységélesség miatt annyira ki van vasalva a fotó, hogy szinte a bácsi részét képezi az a két kis láb is. És én is úgy érzem, hogy dől a horizont.
Ugyanakkor látom, hogy mennyire jó lenne a pillanat, mert pl milyen kifejező a főszereplők arca, mennyire átszellemülten részesei a pillanatnak. Úgy érzem, ezt van miért keresni az utcán. De sajnos a természetes fényviszonyok sem kedveztek Neked itt... És gondolom gyorsan kellett kattintani.