Hát, itt egy újabb darab belőlem. Már egészben, de még ruhában. Sokat gondolkodtam melyik képet válasszam, mit tekintsek benne értéknek. Először egy szimmetrikusabb, kellemesebb kompozícióval megáldott példányt akartam, de rájöttem, itt felesleges álszentnek lennem. Nem vagyok én még szimmetrikus, sem letisztult, sőt. Én még kóválygok a világban, de még magamban is. Így a kép ugyan gyengécskébb, de őszintébb. Azt hiszem ebben a leckében ez a fontosabb.
Hmm. Mindig is szerettem a vámpír legendákat. De eddig nem tűnt fel benne ez az érzés, csak most.:) Annak pedig nagyon örülök, hogy tetszik a kép.
Köszönöm szépen a kritikát. Azt pedig főleg, hogy el tudod képzelni a képeimet egy kiállításon. :)