A továbbra sem sikeredő ismételt önportré készítésének utolsó képe! Már csak egy szövegbuborék hiányzik a képről, amiben az áll : - Feladtam!
Az az érdekes, hogy ez a kép valószínűleg az előző leckének az ellenpontja akar lenni - ugye, ott láttunk egy fekete-fehér portrét, ami nem volt túl vidám és egy filmes megközelítésben az alávetettség érzetét erősítette -, itt pedig kapunk egy színes portrét, amiben a modell mosolyog és a világítás is nagyjából arra az irányra mutat, hogy ez egy vidámabb helyzet. Azt kell, hogy mondjam, hogy ez egy 3 csillagos lecke és megvan a leckemegoldás is, de egyrészt van egy olyan gesztus, amit mind a két képnél alkalmazol, és mivel ez már másodszor jelentkezik, szeretném felhívni a javításra a figyelmedet. Másrészt viszont van egy olyan része is ennek a képnek, ami érdekes módon még mindig a keserűbb, kicsit szomorkásabb hangulatot hozza. A gesztus, amiről beszélek, az a kéznek a gesztusa. Ennél a képnél is, és az előző portrédnál is a válladhoz tetted a kezedet egy olyan takarásban, aminél az ujjak lemaradnak. Ettől olyan érzete van az embernek, hogy nincsenek ujjaid, hogy valami baleset történt, és hát, szegény lány, ujjak nélkül maradt. Ezt csonkolásnak hívják és ezt a csonkolást nagyon egyszerűen ki lehet kerülni, mert átteszed a másik oldalra a kezed, a gesztus így ugyanúgy megmarad, de lehet látni, hogy az ujjaid átfogják a saját válladat, nyakadat, és ebben a pillanatban máris értelmezhetővé válik minden és nincs hiányérzete a nézőnek. Úgyhogy ezt érdemes lenne kipróbálnod. Másrészt pedig az egy érdekes dolog - többször szoktam mondani -, hogy ha letakarjuk a szemet, vagy ha letakarjuk a szájat, akkor különbség van a kettő között. Minél tovább nézem ezt a képet, annál inkább az válik a meggyőződésemmé - és a ezzel a technikával (a szemletakarással) lehet ellenőrizni ezt az irányt -, hogy ez a mosoly, ez a vidámság, vagy ez a kedvességre való törekvés, ez valamilyen szerep, amit meg szeretnél nekünk mutatni. Máshogy mondva, ilyenkor szokta az ember azt mondani a barátok, vagy rokonok, vagy szülői kérdésére, hogy ’köszi-köszi, már jól vagyok, nincsen semmi baj, már túl vagyok rajta’ – és ehhez jön egy mosoly. Elhitetni, hogy tényleg jól vagyok. És ez még nem az a pont, amikor valóban kimondódik. Ezt azért mondom, mert fontos, hogy a dolgokat helyre rakjuk az önismereti utunkon, hogy milyen belső helyzeteinkre milyen külső megnyilvánulási forma fog passzolni, vagy milyen belső élmények, és érzelmek milyen külső formát hoznak, akár akarva, akár akaratlanul, vagy tudat alatt is.
Olvastam a hozzászólásokat is, amiben azt vitattátok, hogy ennek a képnek színesnek, vagy fekete-fehérnek kellene lennie. Én azt gondolom, hogy mindazzal együtt, hogy tényleg van egy enyhe problematikája a tónusrendnek attól, hogy valami manipuláció történt a képpel és ettől az arcnál ezek a pirospozsgás jelek nem azt a tónusátmenetet kapják meg, mint ami a valóságban történne, ez nyilvánvalóan jelen van a képen. De semmi esetre sem tenném át ezt a képet fekete-fehérre, legfőképp azért nem, mert ehhez az üzenethez nagyon erősen hozzátartozik a szín. Ezek az egészen őrjítően kék szemek és ez a száj, hogyha ezt én elveszíteném, mint szín információ, akkor az egésznek a kettősségét, ezt a dinamikát veszíteném el, amit az előbb próbáltam részletezni a valós, belső érzelmekkel és a külső megnyilvánulásokkal kapcsolatban. Nekem a színek is ezt erősítik. Úgyhogy ez egy nagyon jó portré, és nagyon szeretnélek kérni, hogy ez a ’feladtam’, ez legyen inkább egy vicces zárszó itt a kép alatt és tessék folytatni ezt a munkát. Mert azt gondolom, lenne értelme, mert egy nagyon erős portrés irányt lehet ebből kihozni, és nyilvánvaló, hogy ennek az első lépcsője az önportré. Tehát én folytatásra bíztatlak, sőt, kifejezetten kérem, hogy folytasd. Szeretném, ha ezzel még dolgoznál. (hegyi)
értékelés:
Elolvastam! :) Többször is! :) De ilyen az ember, hogy a negatívumot mindig jobban megjegyzi, mint a pozitívat. Ez persze nem rossz, hiszen így fejlődhetünk! :) Csak ezt a képet adtam fel, semmi mást! ;) Köszönöm szépen! :)
:) Ha elolvasod a hsz-m, akkor láthatod, hogy azt írtam, hogy értem, hogy a színeket szeretted volna erősíteni. És amit írsz, hogy az eddigitől más, új dolgot szerettél volna létrehozni, arra mondtam, hogy szerintem remek úton jársz :)) Kár feladnod! De majd jön értékelés is persze. Nekem meg csak azok jutottak spontán az eszembe amit leírtam :)
Szürke árnyalatos? :) De pont nem ezt akartam, hanem pont egy ellenkező dolgot akartam elérni! :) És ha így nézed? István, nagyra értékelem a hozzászólásaidat, mert meglátsz olyan dolgokat is, amik nem adottak, ezért kérlek, nézd meg úgy is a képemet, hogy az előzőektől egy teljesen más karakterű, teljesen új dolgot akartam létrehozni, színekkel, mosollyal, feladással, hogy ennyi telt belőlem, és hagyjatok továbbmenni, mert a többivel szeretnék foglalkozni, nem magammal! :)
Szerintem remek úton jársz, nagyon tetszik, hogy már alig fed el a technika. Remek ötlet ez a sötét garbó,és nagyon jó, hogy behozod a kezed. Én az ujjaidból is szívesen látnék egy picit - saját bőrömön azt tapasztaltam önfotózás közepette, hogy nem feltétlen a legtermészetesebb póz mutatkozik a fotón (az adott helyzetben) a legtermészetesebbnek, vagy a legjobbnak (Az Equinoxe-nál tapasztaltam meg leginkább) Szóval csak azt akarom mondani, hogy lehet, hogy így érezted természetesnek
de valahogy nagyon jók lennének az ujjak is. Nekem tetszik az is, ahogy a teret használod, de talán egy picivel lehetne keskenyebb bal oldalon a fehér... Persze én nem vagyok elég biztos ebben sosem. Jelenleg nagyon nagy a hiány ott, ami persze lehet egy üzenet is - főleg ezzel az önölelés-szerű kéztartással.
És még valami. Pedellusunk szokta mondani, hogy letakarja a szemet, megnézi a szájt, és fordítva. Ha ezt eljátszom, feltűnik, hogy mást mond nekem a szemed, és mást a szád. Szemedben egyfajta merengést, talán vágyódást látok, viszont mosolyogsz. Az említett önöleléssel együtt ezért inkább a szemednek hiszek, szerintem a mosoly zavarból, vagy udvariasságból van. Ha nem lenne a mosoly, tökéletes lenne az összhang a kéztartás, a viselet, az üres félkép, és átható tekinteted között. És szerintem ne húzzál rá technikai trükköket a fotóra, max FF konverziót. (Megnéztem, és nagyon jó FF-ben ez a fotó!) Értem, hogy a színeket szeretted volna erősíteni, de azok sokat eltakarnak Belőled most, azt, ami FF-ben meg olyan szépen megmutatja magát - azaz Téged :) No, valami ilyesmiket gondoltam össze itt... :)
Pontosan a lónak a túlsó oldala, örömmel tölt el, hogy valaki látja! :) Köszönöm! ;) Persze minden hsz-t jól átgondolok, nem csak azt, amelyik közel van az " én képem "- hez! :)
Szvsz éppen ezek az erős, retrós színhatások teszik azt a hatást ami Bandi ír. És szerintem ez így kedves, bohém, nőcis, "léccilécci" :) kép -- az előző Ramóna féle kissé depis hangulatú önportréhoz képest a lónak a másik fele. Ebből nekekm az jön le h Ramóna széles skálán tudja kifejezni önmagát mind képalkotóként mind modellként. És ez jó dolog szerintem.
Látom én, hogy az erős színnel van itt a "bajotok" :), de mivel nem szánom sehova ezt a képet, szerintem így marad, és elteszem a sufniba! :) Amúgy egy gyenge CrossProcess van rajta! ;)
Ahol a sötétebb piros találkozik a normál arcbőrrel mindkét oldalt a folt tetején ott valahogy olyan hirtelen a váltás. Annak ellenére, ha azt ott el tudnád dolgozni kicsit, szerintem javítana az összhatáson.
:D :D :D Nem, nem haragszom meg, nem szokásom! :) Sőt, megnevettettél! :) És lehet, hogy néha jobb is lenne, ha más beszélne helyettem! :) Miért venné? :P Köszi a hsz-t! ;)
Szia Ramóna!
Remélem nem haragszol meg, de nekem erről a képről azok a bábuk jutnak eszembe amikkel az ilyen hasbeszélő fellépők mutatkoznak a színpadon.
Valószínűleg a hangsúlyos szem és száj miatt lehet. ( na meg az arcbőr hibátlansága is belejátszhat. )
Remélem ez nem veszi el a kedved :)
Játék a színekkel eléggé szubjektív tud lenni. Lehet hogy tényleg elvesztené az erejét ha kiműtenéd a színeket.
- Szilárd, az előző kettő szürkeárnyalatos volt, és mivel ez mindenféle szempontból merőben más, ezért maradtam a színesnél. De lehet igazad van, hogy kicsit erősek a színek, de én pont ebben látom az erejét. Köszi! :)
- Ádám, örülök, hogy tetszik a hangulat és köszönöm, hogy nem mentél el mellette szótlanul! :)
Nos Mó, ez a képed is elnyerte a tetszésem. :) Van egy sajátos hangulat, ami mellett nemigen lehet elmenni.
Szerintem egy kicsit visszafogottabb színekkel vagy fekete-fehérben jobb lenne. Amúgy meg nekem az elhelyezés meg a beállítás meg a képarányok nagyon tetszenek.
Köszönöm! Talán nincs is nagy baj a képpel, csak az előzmények tudatában (miszerint az első önportrét kellett volna megismételni) nem sikerült! :) De képtelen voltam ugyanazt megvalósítani, hisz minden megváltozott azóta: a gépem, a hajam, a szemem - én, a mondanivalóm... :) Sebaj, most ez ilyen! :) Köszönöm a hozzászólásodat! :)
Nincs kéz, nincs csoki? ;D Na,viccet félretéve, én nem is láttam ezt a csonkolást, csak miután felhívtátok többen is a figyelmemet rá, úgyhogy ezentúl majd jobban odafigyelek az apróbb részletekre is! :) Azért az egészen hihetetlen, hogy te Zsolt, meg ti többiek mennyi mindent megláttok egy egyszerűbb képben. Az meg még jobb, hogy meg is mondjátok az igazat! :) Annyit tennék hozzá, hogy a letakarás technikával jön elő az igazság ezen a képen, merthogy ott a vidámság, de azért megbújik a szomorúság is, és most ez van. Értem én, hogy miről van szó, hogy összhangban kellene, hogy legyenek, de most nincsenek összhangban, és én nem bánom ezt. A fájdalmat tudni kell értékelni, Márai is megmondta! :) Természetesen a feladtam részt viccesnek szántam, mint azt lejjebb írtam is, eszemben sincs feladni semmit! :) És kifejezetten örülök, hogy folytathatom! :P