Az a helyzet, Zoli, hogy amire rímelsz, az a kép azért működik, mert ott van a visszapillantó tükör. Ha nem lenne, akkor érdektelen lenne. Az, hogy megyünk a tájban, és jönnek felénk a hópelyhek, ez még egyelőre csak a közhely szintje. Aki autót vezet, ezt mindenki megéli. Azzal lesz több, ha ennél valamivel többet is mutatsz. Átfut előtted valaki az úton, mint egy jelenés, vagy épp az önreflexióként ott vagy a visszapillantó tükörben. Levetted ezt a dolgot róla, ezzel azt mutattad meg, hogy mi van akkor, amikor még nincs összerendeződve fejben az, hogy mit akarok mutatni. A helyzet az, hogy ezek annyira erős eszközök, akár a zoomolás, akár ez a nagy sebességgel felénk jövő tárgyak miatt létrejövő vonalrengeteg, hogy csínján kell ezzel bánni. Azon kívül, hogy az a párhuzam megvan, mert az István is autóban ült, amikor fényképezett, meg te is, meg az Istvánnál is este volt, meg nálad is, meg az Istvánnál is esett valami talán, meg nálad is, én ezt még nem érzem megoldottnak, nekem ez hiányos. (hegyi)