Kísérletezem és megismerem önmagam.
Szerintem ezt meg kellene szavazni még egy hónapra :)
Kísérletezem és megismerem önmagam.
Éva, azt gondolom, hogy ez egy nagyon határozott és átgondoltan végigvitt képi ötlet, a reluxa árnyékjátéka mint megfigyelés jól lett átültetve a képre és a női test ehhez kiválóan alkalmas vászon. Nem baj, hogy néhol a gerincoszlop és a reluxa elcsúszik, nem kell ezt didaktikusabban csinálni, hiszen a cél nem az, hogy valamit tűpontosan imitáljunk, hanem hogy formai játékként egy olyan esztétikai rendszert hozzunk létre, ami egyszerre valós és álomszerű, egyszerre tény és utalás, egyszerre vágy és forma. Egyetlen dolog, hogy a kép fölső régiójában a képhatár általi metszések kicsit problematikusak, vagy határozottan vágni kell, ha nincs a képen a far teljes íve, vagy ha megvan, akkor azt érdemes lett volna megmutatni. De ez egy három csillagos leckemegoldás, ami nem jelenti, hogy erre ne küldj többet, sőt - hiszen megelőlegezett ez az értékelés abban, hogy arra csak az idő ad rálátást, hogy ez mennyiben lesz majd később megismételhető teljesítmény. (hegyi) értékelés:
Szabó Béla kiemelésében olvastam ezt a találó, ide vágó gondolatot: "Meztelenül lenni annyit jelent, hogy meg vagyunk fosztva ruházatunktól és a szó valamelyest magába foglalja azt a zavart, amelyet többnyire ilyenkor érezni szoktunk. Az „akt” szónak ellenben a művelt nyelvhasználatban nincs kényelmetlen mellékzöngéje. Elménkben nem egy szégyenkező és védtelen test dereng fel hallatán, hanem egy kiegyensúlyozott, viruló és magabiztos testé: az átlényegült testé." (Kenneth Clark: Az akt, 1956.). Úgy gondolom Évának sikerült az átlényegülés, testét vászonként használni (ahogy Zsolt is említette), fényfestésre. Ezen felül, benne van az a plusz játékosság, a könnyed nőiesség; ami miatt - tökéletlensége ellenére is - megragadt a fejemben.. De nem ez a fő ok amiért választottam. Sokkal inkább az, ahogy Éva megismeri magát, kísérletezik. Nagy lépés egyéni alkotói útján. Fontosnak érzem saját gátjaink megismerését majd ledöntését, ha ez lehetséges. Ezért is örülök a Kísérletnek. Gratula! (Tingecz Dávid)
Kedves Éva és a többiek! Mélyen egyetértek a hónap képe "besorolással" és gratulálok az alkotónak!!! Nem tudom, mit hoz ez az év képileg - de nem lennék meglepve, ha ez a kép év végén is megállná helyét és mondjuk elnyerné az év képe címet is. Üdv. vukovka
Kedves Zsolt! Köszönöm az elemzést, igyekszem rászolgálni a megelőlegezett bizalomra. Vannak még ötleteim és remélem tudom tartani a szintet illetve jobbnál jobbat nyújtani.
Mindenkinek köszönöm az elismerő szavakat! Már kezdek zavarba jönni:)
Kedves Ágnes, igyekszem, igyekszem a képek "csinálásával" :)
Kedves Noémi! Megmondom őszintén kb egy órát töltöttem fotózással, és természetesen más képek is készültek. Van közte reluxás, nem reluxás, de hogy ezzel a képpel konkrétan mennyit foglalkoztam...hááát, szerintem nem sokat. Nyílván azért sem, mert tekinthetjük azt az egy órát egy amolyan felfedezésnek, kísérletnek :) Próbáltam minél többmindent kipróbálni, és igazából jött egy ötlet, meg még egy, meg akkor a másik, meg úgy is kipróbálom, meg amúgy is stb. Magával a vágással meg aztán tényleg nem sokat időztem...de azt már aznap este vágtam meg. Kb ennyi. :)
Mielőtt még elküldöm magam pihenni, feltétlen ide szerettem volna írni, hogy mennyire lenyűgöz, ahogy erre ráéreztél! :))
A csíkozás is pompás, de ahogy a reluxa pöttyei gerincet is rajzolnak az egész kivételes. Egy kis gerincferdülést mutatnak ugyan, de ezt nehezen tudnám hibának felróni.
Gratulálok a képhez. Remek.
Tudod Éva, beszélgettünk a találkozón és amit akkor mondtam a képeid kapcsán azt most is abszolút úgy látom. Szívesen látnám más képeidet is...
Vicces helyzetekből kevésbé hangsúlyos képek készítítésénél is adódik bőven, nem is ezt akartam firtatni, úgyhogy köszönöm az őszinteségedet! Igazából arra voltam kíváncsi, hogy mennyi munka volt ezzel a képszerkesztéssel, de ha neked ez 10 képből sikerült, akkor igazán elégedett lehetsz!
Elgondolkodtató, amit az utóbbi hónapokban történt, fotós szemléletmód-változásodról írsz! Azt hiszem, pont ilyen a tanoncok gyöngye! :)
Igazából az a kis belógó izét valahogy észre sem vettem, mert nagyon arra akartam koncentrálni, hogy minél több maradjon meg a csípőből. Szóval igazából nekem fel sem tűnt először ez a hiba...:/
A reluxa ívének változásának valószínüleg az az oka, hogy, megtört a fény a függöny miatt. Legalábbis erre gondoltam:) Eredetileg szerettem volna ha a fenekem is becsíkozódik, de nem sikerült, kicsi vagyok:)
És igen valóban magamról csináltam a fotót, de ha külső szemlélőként láttad volna a kép készítését biztos halálra röhögöd magad kedves Noémi.:) Most képzelj el egy nőt aki pucéran lábujjhegyen háttal az ablaknak egyensúlyozik, nyújtózkodik, pucsit, hogy a hátát lefotózza valamilyen úton-módon :) Szerencsére nem kellett 100 képet készítenem, kb 10 darab készült aminek a 99%-a kuka, mert a hátam fele lemaradt, vagy csak az ablak látszik, vagy a tarkóm:) Szóval ez lett az egyetlen értékelhető darab. De nem volt egyserű megvalósítani tény és való, mert lényegében láthatatlanul fotózol. Szóval kellett ide a szerencse is, de azért volt elképzelésem, hogy mit is szeretnék látni.
A kép minden hibája ellenére büszke vagyok, hogy megtudtam, megmertem csinálni ezt a fotót. Úgy érzem ez most egy nagy lépés volt, főleg annak tudatában, hogy pár hónapja nemhogy pucér képet nem tudtam volna elképzelni magamról, de még az önportréknál is nagyon megilletődött voltam. Érdekes, hogy most a saját magam megismerésének útján vagyok. Furcsa, néha félelmetes, de izgalmas. Úgy érzem, sokmindent másként látok, szeretnék sokmindent kipróbálni, vágyom a felfedezésre, az újdonságokra. Szerintem ez a kép ennek a remek példája. Természetesen szeretném még folytatni, csak a napocska ha nem süt délelőtt akkor nem tudok zebrás képeket készíteni :)
Köszönöm mindenkinek a hozzászólást! (különösen Ágnes, neked köszönöm a figyelmedet!:))
Szia Éva! Hát ez nekem megint betalált... szuper precíz, lágy nőiesség, talán így tudnám jellemezni a legpontosabban. Talán az a fehér bigyó zavar egy kicsit a kép felső részén a kép középső szakaszában - talán ha jobban belóg (így adna egy kibillentő ritmikát) vagy egyáltalán nincs ott... nekem ez így most a köztes, kissé zavaró megoldás. Viszont összességében zseni!
Nekem is tetszik ez a fotó! Igaz, csíkmániában szenvedek :D...
Egy pici dolog ami zavar, mégpedig, hogy a gerincen nem fut végig a reluxa lyuggatása, hanem az utolsó centiken felfut. Ez valahogy kizökkent.
Mindenesetre gratulálok a témaválasztáshoz, igazán kellemes hatású akt!
Mint egy Vasarely kép! Nagyon érdekes!
A bal fenéknél becsípődött függönydarab vagy micsoda nekem ránt egyet a dolgon, de biztos megvan az oka, miért hagytad benne. Gondolom, hogy befejeződjenek az ívek a bal derék fordulásánál.
Azon is gondolkodtam, hogy hogyan készült ez a kép? A leirat arra enged következtetni, hogy ez egy önakt. Szóval lazán a hátad mögé kattintgattál, és 100 kockából lett egy ilyen(a cím ezt megengedné), vagy cm-ről cm-re haladva tudatosan voltál képes így megszerkeszteni ezeket az íveket?
Hogy volt, hogy volt? :)
Köszönöm István, de sajnos magamat nem választhatom :D