Van egy olyan leckénk, hogy tisztelet Balla Demeternek, és lehet, hogy én ezt abba átemelném, mert van Demeternek egy 3 körtés képe, és érzek valamilyen lelki párhuzamot ebben a dologban. A kivitelezésben kevésbé. Azt nem értem, hogy a térosztással miért nem kezdesz valamit? Pontosabban: miért ebben a formában osztod a teret? Ugyanis széltében nagyvonalúak vagyunk, levegő van, és el tudunk nézni a tárgyak mellett, alul-felül meg olyan szűkek vagyunk, hogy nem nagyon értem, hogy mitől, vagy miért? Ettől ez az egész olyan, mintha nem lett volna hely az albumban, hogy többet adjunk, ekkora, és így levágtunk volna belőle, hogy jó, a főmotívum ott van, nézőkém, érted, hogy miről beszélek - mint egy ilyen távirati stílus, hogy volt az a mesefilm, amiben talán Pólika Pálnak hívták azt az embert, aki azt mondta, hogy a többit szo-szo-szo, szo-szo-szo, szo-szo-szó-, ban, és a –ban -nál már letette a telefont. De a képen kellene ennek rajta lennie. A tér ábrázolása mindig fontos, hogy mekkora teret hagyunk! A szűk térrel feszültséget keltünk, a tágasabb térrel nyugalmat sugárzunk. A feszültségkeltés mellett szól az, hogy nagyon összerendezted ezeket a tárgyakat, tehát nagyon egymás mellé vannak csoportosítva, összebújnak, mint az ilyen kis szőrös állatok, viszont a fények, meg a hangulat, és az a tónusrend, amit itt mutatsz a nyugalomról szól. Annyit hozzátennék, hogy nem tudom, nem néztem meg a tónusgörbét, hogy mennyire vannak benne a csúcsfények és mennyire vannak benne a mély feketék, így most a saját ízlésemhez képest egy kicsit szürke. Lehetne dinamikusabb egy lehelettel. Kontrasztszegénynek gondolom most ezt. Azért mondom ezt, mert ha ennyire alacsony tónussal akarunk dolgozni, úgymond low key, akkor ezt úgy lehet megoldani, hogy ott, azon az alacsony és mély tónusú világban azért a saját koordinátarendszerében maradjanak meg a kontrasztok. Oké, elvetjük a fehéret, a közép szürkét, de a sötét tartományban van dinamika. Itt most nincs meg az a kellő dinamika, amitől a tárgyiassága ennek meglenne. Szóval, azt gondolom, hogy maga az irány jó, a kivitelezéssel némi problémám van, mert ezek a tónusok nekem nem igazán kellemesek. Ugyanakkor meg kell jegyezzem, hogy a tárgyi világ tökéletesen rendben van. (hegyi)
értékelés:
Leginkább szűknem érzem fent és lent, de szükség esetén akár az oldalt meglevő tér felét is odaadnám cserébe ugyanannyi térért lent meg fent.
Brigitta, ha nem látod a részleteket, tekergess vagy nyomkodj valamit a monitorodon, mert túl sötétre van állítva. A kép túlnyomórészt a szürkeárnyalatok alsó negyedében van, de talán csak a jobb oldali körte belső oldala esett be feketébe.
Nekem ez a képed túl sötét, tónustalan. Szinte alig látok valamit, pedig biztosan jópofa árnyékok rajzolódhattak ki. Alul nagyon szűknek találom. Szép a formaábrázolás, az elrendezés, mégis valami nekem nem kerek a történetben.
A háttér nekem nagyon tetszik. Gondolom te sem annyira vágnál belőle mint inkább hozzáraknál a tetejéhez meg az aljáho. vagy esetleg vágnál is meg hozzá is raknál? Hogy gondolod a négyzetet?
Hmmm, ez jó, általában arról szokás írni a fotós oktató weblapokon hogyan használjuk a fényt, egyre inkább az az érzésem arról kene inkább tanulni, hogyan használjuk a sötétitést meg az árnyékokat. Egy jó árnyék úgy ki tudja emelni az idomokat...ha egy ilyen képet ki tudsz hozni 3 körtéből, akkor szívesen megnéznem milyen akotokat készítesz.
Klasszikus mesetereket idézi, nagyon szép a fényelés! Jó ez a háromszög komposzt, egyszerre dinamikus és kiegyensúlyozott. Nekem a renitens elfekvő a kedvencem, ahogy felesel és figyel.. tiszta para.. :)
Nekem is a Demeter holdfényes körtéi jutottak legelőször eszembe. Ez szerintem nagy dolog, Feri, gratula.
Bár nincs itt nálam Balla Demeter könyve, de emlékeim szerint mintha azokra a körtékre rímelne a fotó, a hely szelleme kínálja is, hogy azt gondoljam, hogy talán motivációként megjelentek.
Nekem különösen a jobboldali körte tetszik, amely finom domborzataival, felszínével, a kerek teltséget, érettséget igazán plasztikussá teszi.
Még egy személyes: én kifejezetten szeretem a körtéket... :)
Hazaértem, és elővettem Demeter könyvét is, mert nagyon kíváncsi voltam megnézni, mire emlékeztem, és összehasonlítani a kettőt (szigorúan tanulmányi szempontból), és a megállapításom, hogy perszehogy egészen más a két világ, csak az eszközök hasonlatosak. Míg Balla körtéi nekem jellemzően inkább valami nyitott érzékiséget hordoznak, ennek a megoldásnak van egy feszesebb, szorongóbb hangulata, amely persze nem csak a zárt körtecsoporton múlik, magán a gyümölcsök kiválasztásán vagy természetesen a fényeken is, de lehet, hogy az általános lelkiállapoton is, amely úgy jellemez manapság mindent és mindenkit...