Viki, azt kell, hogy mondjam neked, hogy nem csak ennek a leckének, hanem a saját munkáid sorában is az egyik legerősebb képet készítetted el. Ez egy olyan fantasztikusan jól működő kép, hogy akár a falamra is szívesen feltenném. Pontosan azért, mert bár az egész egy temetőt ábrázol, és benne van ennek az egésznek a ritmusában az is, hogy azért egy temetőn nem szokás nagyon vigyorogni, vagy úgymond pozitív érzésekkel viszonyulni, de pont ennek mond ellent ez a gyönyörű fény, az egésznek a mese jellege, az, hogy tényleg olyan, mintha valami transzcendens dolog történne. Nem nagyon szoktatok tőlem ilyen spirituális ügyeket hallani, de most, amit nekem ez a kép eszembe juttat, az a nagyanyám szobájában az ágya felett lévő kép, ami egy papír másolata volt egy festménynek, ahol Jézus egy hegy tetején ül, és mereng a város felett. És bár az egy éjszakai felvétel, de mégis ez a kép nagyjából egy hasonló érzetet hoz, hogy valahol a semmiben lebegünk. Nem egyértelműen a sziklákon, mert lehet, hogy annál is magasabban, és onnan nézünk vissza, a lebegésből, a lélek kering a föld felett, és tudom, hogy ez hülyén hangzik, de mégis, van valami az egészben, ami a vidámsága mellett is ad ennek az egésznek egyfajta mélységet. Ez pedig nem elsősorban attól van, hogy magasról készült ez a felvétel. Szóval, elgondolkodtató. Viki, ez az a szint, amihez tegyél magadnak egy könyvjelzőt, hogy ez egy fontos képed. Lehet, hogy te nem is gondoltad, hogy ez mennyire fontos kép lesz. (hegyi)
értékelés: