Aki nyomon követi az estiskola-látszótér világában a Mácsai jelenséget, az tudja, hogy sok vitánk volt már a csendélet témakörében Ferivel. Tulajdonképpen évek óta vitatkozunk, sőt azt gondolom, hogy ez a vita most sem ér véget, mindazzal együtt, hogy ez egy egészen jó megoldás, sőt, azt is mondhatom, hogy szinte hibátlan csendélet fotót kaptunk. Végre eljutottunk odáig, hogy Feri nem akar mindent minden áron megmutatni, hogy kezd megbízni a nézőjében, kezd megbízni abban, hogy a nézőjének van elég esze, fantáziája és lelke ahhoz, hogy ezt az egészet ő maga akarja fejben befejezni, nem akar a Feri minden megcsinálni helyette. És ez egy nagyon helyes és jó döntés. Aztán arról is szeretnék mesélni, hogy nagyon jó a gyümölcsök megválasztása. Ami számomra kérdés, az a tányér. Mintha egy kicsit szűk lenne ez a tányér most, talán egy kicsit nagyobb tányérral ez az egész tömegben jobban működne, mert ha már fehér a tányér, akkor ne tagadjuk ezt le, ezt akkor vegyük úgy, hogy egy erény, és kezdjünk el még rádolgozni erre. És még egy kérdés: Vajon mit kezdünk ezzel a levéllel, ami ezzel a letört ágacskával itt jelen van. Talán annyi meglátásom van, ami esetleg még javításra szorulhatna, hogy ha a levelet értelmezni akarom, akkor ahhoz a háttérben megbújó alma forma kellene még, ebből az alma formából már alig kapunk valamennyit, talán ott egy-két fényértékkel több világosság kellene, és akkor értelmes lenne a levél. Így most az nekem ott lóg a levegőben, és kifelé mutat ebből az egészből. De a ritmus alapvetően jó. Én simán lehagynám a levelet, ha ezt én csinálom, akkor ott nincs levél, akkor elég az almák, körték tömegjátéka, de el tudom fogadni levéllel is, úgyhogy ez egy 3 csillagos leckemegoldás, és nem sokszor mondtam ilyet a Feri csendéleteire, hogy ez egy jó képi ritmus. Nyilvánvaló, hogy lehetne még azon szőrözni, hogy itt most ez az egész tömeg miért van ilyen centrálisan elhelyezve, talán, ha lent ennyire nagyvonalúak vagyunk a képkivágásnál, akkor fent még egy ujjnyi esetleg hozzácsapható lenne, de ezek szerintem nem központi kérdések most. Én abban látom a lényeget, hogy egy jó tónusban, jó ritmusban tartott témaválasztást kaptunk. (hegyi)
értékelés: