TapétákTapéták

Tapéták
Tapéták

Sokáig vacilláltam azon, hogy egy képnek rakjam-e fel, vagy kettőnek, és aztán arra jöttem rá, hogy maradjunk annál, amit Tamás nagyjából utasításként adott, hogy ez egy lecke, és akkor egy képnek rakom fel. Mind a kettő másról szól. Nekem az első kép kevésbé van kész, mint a második. Az első kép hangulata erősebb, ugyanakkor a formai megoldása nekem pontatlanabb. A második képbe viszont semmivel nem tudok belekötni, az úgy jó, ahogy van, és ez azért nagy szó, hogy én ezt mondom, mert én a kéket is, és a zöldet is csak mérsékelten szeretem, főleg ezt a fajta zöldet, de abszolút jó a ritmus, tehát, a második kép hibátlan. Úgyhogy a második kép miatt megvan a 3 csillagos leckemegoldás. Lehet, hogy itt a ti segítségetekre szorulok, hogy mit kell, hogy kezdjek ezekkel a képpárokkal, mert nem egyértelmű nekem. Valamilyen belső rendnek kellene történnie, de akkor ennél nagyobbnak kellene lennie a differenciának, hogyha mondjuk komplementer színeket kellene keressek, vagy nem tudom. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

Kár hogy nem képpár, egyáltalán nem volt megerőltető észrevenni a párhuzamot :) és az ellenpontokat sem... A hangulati és formai különbségeket...

Tamás, maradjunk abban, hogy ha lehet, akkor csak abban az esetben tegyünk több képet egy bekezdésnek, ha annak valóban van oka, mert egyrészt engem is, de a nézőt is feleslegesen túráztatja az, hogy összefüggéseket keressen ott, ahol nincs.

Zsolt, köszönöm az elemzést! Ez nem képpár, csak az egyszerűség kedvéért egyben beküldött két kép. Lehet,hogy ez nem a legjobb gyakorlat részemről.
István, köszönöm a hozzászólást. Ezek régi képek, ma már nem csinálnék ilyeneket, de nem is tagadom meg őket.

Kis mozaikban látszódott itt oldalt sokszor a második fotó, és azon nagyon erősen kirajzolódott az a figurán túli esztétikai játék, ami egyébként a levelek víz és ágak felismerésével és értelmezésével kis "fedésben" marad, csak merengéssel, a valón túli belebámulással bukkan elő ismét. És igen, az első édesebb, és talán a szerepe is ez a nyitás, mint egy lejáró ajtaja ami felcsapódik és a való világból levezet valami mélyebb helyre... A két kép között a kék hátteres átkötés külön gyönyörű!

Köszönöm Ágnes, igyekszem meghallgatni.
István gyártani még nem fogják, köszi.

Ezt a két képet választottuk a kultúrás rádióadásaink illusztrációjának (nov. 4, este 8), azon egyszerű oknál fogva mert nagyon tetszenek, nagyon szép két képnek tartjuk. Ha van kedved, belehallgathatsz, akár arhívból is. Köszi szépen.

Ha tapéta, akkor az első, és annak is a felső kétharmada. Az ott ahol besűrűsödik, ott érzem a textúra jellegét.

Itt azért sem merült fel bennem a giccs gyanúja sem, mert annyira egyedi a nézőpont, a rétegek, az "idősíkok". Számomra a giccs lepel, elfedi a valóságot, szépet hazudik. Számomra ez pedig egy őszinte kép, esztétikai értékekkel.

István, utalva a te lombhullatódra, még ez sem giccs, pedig ugyancsak színes.

Nagyon szép ez a fotópár, és nagyon finoman, és érzékletesen rétegződik az idő rajtuk, a tükröződésben egészen merengő filozofikussá válik a primer képi öröm.

Új hozzászólás