Fekete tó

Fekete tó

A fodrászatban láttam egy divatfotót. Smaragdzöld selyem volt a háttér, majd ugyanabból az anyagból volt kifeszítve az előtér is, a kettő közül pedig egy nő arca, karja, és gyönyörű vörös hajzuhataga tűnt elő. Tetszett a kép egyszerűsége és az is, hogy ugyanazt a textilt használták mindenütt. Itthon feltűztem hát a fekete bársony hátteremet és a fekete kendőmet úgy, hogy közé lehessen bújni, mintegy szendvicsként. Kifejezett célom volt, hogy egybefolyjon a két fekete anyag, és hogy ezáltal egy homogén alapot tudjak létrehozni. Az Abigél képemnél kaptam tanácsként, hogy a háttérre érkező fény kitakarása képes teljesen elnémítani azt, és most megpróbáltam meg is valósítani ezt. A kendőre eső oldalfényt már utómunkában kellett korrigálni a háttér színének klónozgatásával, de nem volt vészes. Először csak leutánoztam a fodrászatban látott képet, de hát az elég vérszegény lett...(Meg szoktam hagyni az első képeket - rosszkedv ellen :) ) Azután elkezdtem továbblépni: kezdetben háttal bebújni a két anyag közé, aztán hátra is hajolni, stb., így jutottam el idáig.

Elolvastam azt, hogy mit szeretnél megvalósítani itt. Amikor világításban és kompozícióban már elsajátítod azokat a rutinokat, ami kell, akkor adni fogja magát a válasz, hogy mitől lesz ez a kép jó. Most a test színek, a pórusok, a formák olyan szinten kifacsarodottak, és eltorzítottak, hogy nem tudom jókedvvel szemlélni azt, ami itt létrejött. A kísérletnek örülök, és annak kifejezetten, hogy gondolkozol ezen, és felkeltette valami az érdeklődésedet, és legfőképpen annak örülök, hogy nem hagyod a dolgokat addig, amíg ki nem próbálod. Szerintem ez egy nagyon jó attitűd, és ezt javaslom mindenkinek, hogy ha valamivel találkozik, akkor ne csak fogadja el, meg higgye el, és tegye be a fiókba, hanem csinálja meg maga. Ez az erénye ennek a képnek. Egyébként, ahogy mondtam már, egy kicsit én most a hagyományosabb portrék felé fordulnék a helyedben, és akkor, ha azzal megvagyunk, akkor kezdenék el tárgyakat bevilágítani, és ha majd azzal is megvagyunk, akkor utána mehetünk a csendélet felé, és ha ezek mind megvannak, akkor szerintem már vissza lehet térni egy bonyolultabb megfogalmazás felé a portrénál. Ez lenne szerintem a jó menetrend, ez most 1 csillag, és beszélgessünk egy kicsit erről, ha gondolod, itt a kép alatt. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Köszönöm az elemzést és az egyéni tanrendet is!!! Szóval akkor hagyományos portrék.

Egy picit olyan, mintha kivágtad volna magad valahonnan, és ráraktad volna egy fekete háttérre. Talán, ha nem lennének ennyire élesek a vonalak, akkor nem lenne ilyen hatása, de hogy azt hogy lehet elérni, azt nem tudom! :D Mert az jó, hogy ennyire fekete a fekete, meg a fény is jó a bőrön, szóval lövésem sincs! :)

Azt szeretnéd, ha nem lenne ennyire fekete a fekete? Vagy hogy nem lenne ennyi fény a bőrön?

Tényleg olyan, mintha egy tó ölelne körül. Talán, ha nem lenne ennyire kontrasztos a fekete, meg te, akkor nem lenne ez az érzésem, de valahogy mindig az jut eszembe, hogy megnézném úgy is. Talán akkor egy kicsit lágyabb lenne... Na, ezt jól megmondtam, megint! :) Mindent félretéve, így is nagyon jó ötletnek látom, és tetszik! :)

István, köszönöm a biztatást. Táplál. :)

Örömmel nézem, ahogy, és amerre indulsz, és keresed az utadat, megcsinálod, és értem, hogy Hegyi pedellus miért szeret a Látszótéren bábáskodni :)) No nem mintha nekem olyan szilárd alapom lenne megérteni mindezt... mondjuk akkor csak, hogy kapiskálom. A lényeg, hogy új megközelítéseket keresel és találsz, és ezt jó látni :)
És emlékszem én is valami hasonló fotóra (bár fodrászhoz nem járok :)) Annál mintha a láb is látszódott volna, ahogy felfele nyújtja a modell. De ahogy nézem, sok mindenre ad lehetőséget ez a póz is, ez a trükk is :))

Új hozzászólás