Szeretem ezt a képet, örülök az ismétlésnek, de nem nem az történt, amire én vártam. A két kép köszönőviszonyban sincs egymással. Az első kép egy kislányos, zavarban lévő személyről szól, ráadásul nagyon szép a háttérben az a fa, amivel tulajdonképpen a gitár nyaka párhuzamba kerül, és most én ezt veszteségként élem meg ennél a képnél. És itt látszik, hogy ő sem nagyon vett téged komolyan, elröhögtétek ezt az egészet, és így nem nagyon tudom értelmezni, hogy akkor most jó, mit akarunk ezzel, miért szorongatja ezt a gitárt ez a csaj. Sokkal kevésbé indokolt ez a kép, mint az előző. Oda térjünk vissza, tónusban is szebben megoldott kép az, mint ez. Itt most nagyon sötétek a tónusok, ez a kékes árnyalat sem tesz neki jót. (hegyi)