Emlék Tőled. Igaz, összetörhet, de mégis mindig megmarad.
Zsolt, nem értelek, fejtsd ki lécci - ha van idöd és kedvet, mi a formai hiba a képben? Ez nem értetlenség, valóban nem értem. Ha hibás, ha nem, ez tudatos kompozíció, a lámpás és a virág a vázában egy (elforgatott) keresztet alkot. A víz nélküli váza eredménye a kiszáradt virág, a múlandó élet, amihez képest a lámpa szinte örökéletü. Ha te másképp látod, vagy inkább úgy fejezném ki hogy ez az üzenet nem jött át, akkor add meg az esélyt, hogy én is lássam, hol történt hiba. -kösz
Onnan kezdem, hogy le kell menni az alapokra, tegyük félre az asszociációkat, mert azok ideje akkor jön el majd, ha már az alapok megvannak, és akkor sem biztos, hiszen mint írtam, a csendélet nem kötelezően kell akarjon üzenetet közvetítsen mást, mint ami adódik önmagából, a kompozícióból. Az első, amit látok, hogy szürke az egész, és a foltokban látható fény ezt az egészet így komorrá és zaklatottá teszi, ez ellene dolgozik eleve a harmóniának. A lámpa és az ő díszítése része lehet egy konyhának mondjuk, de csendéletre nagyon erős, határozott önmagának való zárt rendszer, nehéz hozzá pásszítani bármi másik tárgyat eleve, annyira uralkodik. Az elborult váza nyakkendő is lehetne, nem dekódolható, mert fény nincs rajta, beleolvad a szürkeségbe. Mindez igen erősen levegőtlenül be van szorítva a képmezőbe, sehol tér, sehol nincs kellő felület a tárgyaidnak. Aztán az is van, hogy két tárggyal nehéz komponálni, nem mondom hogy lehetetlen, de nem szokás. Tehát fények, tónusok, formák, ezek kölcsönhatása az alap. Aztán ha agresszív egy tárgy, mert dísz van rajta, vagy mert formájában túl sok a "trükk", akkor az a tárgy a többi tárgy viszonylatában baromira főszereplő lesz, és ezt neked kell lágy, egyszerű formákkal visszahozni, nem még rátenni egy dőlt vázával és a rózsa fejének zajos erejével. Kérlek tényleg hallgasd meg Demeter szövegét a leckeleiratban.