Talán azért jön át nehezen mert nem ismerünk, pedig Te voltál itt előttünk (nálam legalábbis tuti). De ezzel az eszmecserével már elkezdtünk megismerni... Ez pedig jó! :)
1. Önportré, önábrázolás, Elemzés, Feladatmegoldás, Hónap képe
Az van, hogy erről a képről hiányzik valami. Te magad is érezted ezt, hisz kifeszítettél egy horizontot, ami jó lenne, de ha már ott van, miért nem segítesz a nézőnek azzal, hogy odateszel valami felismerhető rekvizítumot, egy lábost, egy serpenyőt, amiben épp sül a szalonna, vagy egy sütit, szóval amitől ez valóban hozza a szakács érzést. Még egy dolog, ami itt most nem érthető. Miért vagy riadt? Most jöttél rá, hogy már nekikezdtél, de elfelejtettél venni margarint? Mert ez így ellene dolgozik annak, ami a geg, ami alapvetően vidám dolog. Hiszen nem azért főz pucéron, mert szutyongatják vad emberek, hanem mert ehhez van kedve, mert szabad. Ez a szabadság a fontos! Kérek ismétlést! (hegyi)
Egy lány, egy könyv, néhány fotó egy üres falon. Egy cím, amivel nem nagyon tudtam mit kezdeni, így inkább eleve figyelmen kívül hagytam. Alig néhány képi eszköz, mégis az egész valami titokzatosságot sugall, már első pillantásra úgy éreztem, hogy itt valami titok lappang, megannyi asszociáció és gondolat indult el bennem, próbáltam rájönni ki vagy mi lehet ez a lány. Mariann megfejthetetlen, hihetetlenül szuggesztív tekintete az, ami működteti a képet, emellett minden más elem csak háttérbe szoruló kiegészítésnek tűnik, tulajdonképpen nem is számít, milyen könyv van a kezében, vagy mi van a falon. Az alsó, homályos, felhőszerű sáv tovább növeli a rejtélyt, egy másik világba, egy furcsa odaátba helyezve a főszereplőt - talán emiatt jutottak olyan gondolatok eszembe, hogy nem is földi lényt látok, hanem egy titokzatos, ámde tanácstalan idegent, aki választ vár egy ki sem mondott kérdésre. A cím alapján persze gyanítom, hogy Mariann eredeti szándéka és üzenete nem ennyire földtől elrugaszkodott - az előbbi számomra nehezen értelmezhető, utóbbi pedig túlságosan is direktnek tűnik. Köszönöm ezt a fotót, egyrészt tényleg megfogott, másrészt ismét elmélkedésre késztetett a kép-alkotó-befogadó viszonyrendszer bonyolultságáról. (Koscsó Gábor)
Talán azért jön át nehezen mert nem ismerünk, pedig Te voltál itt előttünk (nálam legalábbis tuti). De ezzel az eszmecserével már elkezdtünk megismerni... Ez pedig jó! :)
érdekes amiket mondtok. nem védem magam, vagy ilyesmi. ami a lényeg, ez egy önportré. ez vagyok én. ilyen vagyok. röviden és sarkosan:
- fotózom (képek a háttérben)
- szeretek főzni (szakácskönyv)
- szeretem a szabadságot (meztelen vagyok)
- szégyenlős, sokszor magába forduló (feszült, komor tekintet)
...
én ha ránézek, magamat látom. mert valamennyire ismerem magam. másoknak ez lehet nem jön át, lehet a cím miatt. nem tudom. sajnálom.
Kicsi kellemetlen számomra - mert mégiscsak hónap képe lett - de nekem nem jön át ez a pucér szakács dolog. A félig pucér bölcsészlány inkább:) (hiába a könyv) Lehet egy egész alakos kép, ahol a 'lényeget' egy kis kötény takarná, jobban éreztetné számomra a szakács létet. Meg ha már Jamie, akkor ő egy laza figura, szóval légy laza, nekem ez túl komoly :)
Ah, ezt benéztem, igazad van. :) Nekem is a Jamie a szimpatikus, mégis valamiért a Ramseyhez kötöttem ezt a címet, mert ő villant csomó műsorában -- stílszerűen mondva -- püspökfalatot. :)
Ramsey elég arrogáns stílusú, Jamie meg túl azon, hogy szimpatikusabb kimondottan jó dolgokat is csinál, nem csak gasztronómiai, hanem más közösségi, társadalmi területeken is.
Először is gratulálok a hónapképe címhez!
Mariann, a címmel a Gordon Ramsey főzőműsorára utalsz? Az majdnem ugyanez volt... De a király meztelen mondás is beleértelmezhető...
Köszönöm az elemzést. Már vannak tervek az ismétlésre.
A hónap képe jelölést is nagyon köszönöm! Érdekes és igazán jól esik, amiket Gábor írt.
Ezzel a cím dologgal elég sok vita van. Egyszer, ha odakerülünk, elmagyarázom :)
Mariann, gratulálunk, BÜFÉ, és hát Gábor választása azt is mutatja, hogy mennyire fontos is a cím, vele vagy nélküle mennyire másként értelmezhető egy kép.
Zsuzsa, szerintem egyről beszélünk. Igen a sztereotípiák egyfajta fogódzók, hogy könnyebbén eligazodjunk. Éppen erre utaltam, hogy nem könnyű az ötleted, mert ha túlságosan sztereotipizálunk az csúszhat félre. Igen kell az új út keresése igazad van. Pusztán könyvcserét kevésnek érzek, valószínűleg a testtartás, gesztus, díszlet körül lehetne szvsz megformálni a figurákat.
Mariann bocs, hogy itt filozófálunk... Ez a kép messze nem csúszott át giccsbe, nekem az utóbbi idők legötletesebb önportréja...
Zoltán! A sztereotip gondolkodás társadalmi lény mivoltunk elkerülhetetlen sajátossága. Hiszen a sztereotípiák olyan merev képzetek, amelyek megkönnyítve (helyettesítve?) a gondolkodást, összefoglaló képet nyújtanak egy dolog, egy csoport tipikusnak tartott vonásairól. Ezért azt gondolom, hogy az alkotás (értsd ezen itt most a fotózást) folyamata pont akkor az izgalmas, ha az előregyártott klisék (szakácssapka, fakanál) helyett újszerűen, egyedi módon fejezi ki az egyébként sokkal nyilvánvalóbban megfogalmazható gondolatot.
(Bocsánat, nem akarok én itt és most Mariann fogadatlan prókátora lenni, sőt és pláne főokoskodni sem áll szándékomban, csak meglódult a fantáziám kissé.
S mivel Marianné a kép, természetesen az alkotói szándék, és a jog is, hogy azt csinálhasson a fotójával, amit akar:))
Zsuzsa sorozat-ötlete érdekesen hangzik, végülis ahogy a mondás tartja: Nem a ruhat eszi az embert! :D
Csak egy könyvváltással kérdés ezt meg lehet-e csinálni, de környezettel és cselekedettel igen. Ilyen értelemben Mariann képe nem ezt a vonalat viszi, mert ugyan itt egyértelmű milyen könyv, de ettől Mariann nem egyértelműen lett szakács. Ezért mondtam, hogy a szakácssapi már azzá tenné, meg talán belefér még pár konyhai kellék az előtérbe.
Pusztán egy könyvborítótól nem lesz pl valaki atomfizikussá, ahoz más "sztereotípiák" is kellenének. Különben csak szakmabelinek menne át, hogy a pucér alak pl. programozó lehet mert a Cerningham-Ritchie féle C könyv van a kezében. Lehet ez egyfajta szatírikus sorozat, de azt hiszem vékony lenne a válaszfal a modoros giccsvilág felé, könnyen lehetne túldumálni.
Nekem nem hiányoznak az egyéb hozzávalók, a tekintet, meg úgy az egész, teljesen átjön. Lehetne ebből egy sorozat, csak a könyvet váltva: pl. a pucér atomfizikus, ügyvéd, pszichológus, fogorvos, vasutasrendőrpostás, stbstb.:)
Viccen kívül elsőre fel sem tűnt a képen a ruhátlanság, csak a cím után -- annyira az arcodra figyelek. De ez szerintem éppen így jó, nem tudom hogy volt benned az alkotói szándék.
Én is szemüveges lévén a szemüveg engem nem zavar, de lehet jelen esetben öltöztet annyira az arcra kerülő részletességgel, és ezért nem tűnik fel a ruhátlanság.
Csak ötlet: az István által mondott szakácssapka lehet éppen kiemelné a pucérságot képileg.
Mazsi, szeretnék segíteni, és ha abból indulok ki, amit Gábor írt, akkor a dolog oké, te vagy, ilyen vagy, önazonos. Ha azonban értelmezni kell azt a pluszt, amit a címben te magad is kiemelsz, nevezetesen a főzést, mint kedvencet, akkor az van, hogy ahhoz, hogy ez a képen is előtérbe kerüljön, ahhoz az kell, hogy a felsoroltak között te magad is megtedd, hogy képileg ezt erősíted. Egyenként:
- fotózom (képek a háttérben)
Erre azt mondom, oké, elégséges, hiszen a kép készítőjeként erre nem kel ennél több hangsúly.
- szeretek főzni (szakácskönyv)
Nem felismerhető és nem annyira speciális, hogy azonosításhoz elég legyen. Ez a fő vonal most, tehát ezért ezt képileg erősíteni kellene, egyik kezedben jó a könyv, mert takar, de egy edény vagy egy keverőlapát vagy más manifesztum még kéne.
- szeretem a szabadságot (meztelen vagyok)
Ez szuper, illik, jól ábrázolod, nincs vele gond.
- szégyenlős, sokszor magába forduló (feszült, komor tekintet)
Ez ha nem az a téma, hogy valamit, akármit SZERETEK, akkor oké. De most ez a kicsit drámai gesztus ellene dolgozik a szeretésnek. Ezt elhagynám, úgy, hogy nem kell vidáman röhögni, mert az meg ellene dolgozna a meztelenségnek, azaz az aktból pucérság válna általa, de nem lehet ennyire rémült és szigorú a dolog. És a szemüveg. Oké, hogy olvasni azzal szoktál, de nem kell. Ad egy felesleges hipszter beütést, ráadásul erősíti ezt a távtartó szigort is, szóval a szemüveg ritkán jó képalkotó elem, akkor legfeljebb, ha egy portrénál a szereplőnek jellegzetes attribútuma. Lennon szemüvege. Annyira emblematikus, hogy megáll. De csak mert olvasni azzal szoktam, nem fogja érvényesíteni azt, hogy szétveri a formát.
Tök örülnék, ha próbálnál egy ismétlést, hogy mi lenne, ha nem lenne szemüveg és nem lenne szigor, már lehet, hogy ez így is elég lenne, hogy beinduljon a cucc, arra, amerre szeretted volna. Hmm?