Itt most azt mondom, hogy a megfigyelés pontos, de egy kis időt kellett volna még szentelni a kép készítésének. Mert mi is történik? Ezek a kis krókuszok egy nem mértanilag elvágólagos kertben egyszer elültetődnek, valahogy, valahová és aztán ottfelejtődnek, majd amikor eljön az idejük, ha a gazda nem is takarította el a leveleket, akkor is kibújnak, áttörik az avart is, szóval ők a mostohább körülményeket is túl tudják élni. Ha csak s szépséget keresem, akkor ezt el kell takarítani, és akkor kapunk egy steril képeslapot. Megjegyzem, számomra a természetfotó ezen iránya tök érdektelen, nem tartom sokra. Viszont ha a valós, megélt helyzetet akarom megmutatni, akkor arra kell koncentrálnom, hogy ez a környezet valóban meg tudjon jelenni. Vállald az avarod! Ott van, nem baj, de ha ott van, akkor kapjon szerepet! Megint a kamera nézőpontja. Ezért mondom, hogy idő kell, mert az idő adja meg azt, hogy ha oda lefekszel a kis növényhez, akkor egyszer csak megjön az, hogy mit akarok. Hülyén hangzik, de a virág is modell, lehet vele beszélgetni. (hegyi)