Kedves Márti, a tükröződéses képnek, ami az Estiskolán nagy divat, nem elsősorban a felhők, vagy a butellás üveg, vagy az a valamilyen hétvégi háznak az ablak előtti polca, nem ezek a szerkezetek a titkai, bár a képen nagyon érdekesek az egyeneseknek a ritmusai, osztásai, polc széle, tükröződő ház, ablakszél, vagy akár, hogy függőlegeseket nem találunk, a titok mégis abban a vörös színben rejlik, amelyik a tükröződő butella felületén érzékelhető. Attól izgalmas az egész kompozíció, hogy alapvetően bár sejthetőek színek a képen, tompított kékek, okkeres felületek, szürkék, valamennyi sötétbarna, de összességében mégis inkább monokróm, vagy egynemű tónusrendszeren belül működő visszafojtott rendszert látunk. Kivéve a vöröset. A festészetből tudjuk, hogy elsősorban a plakátfestészetben a századfordulótól ismert technika a szürke és vörös használata, ami mindig diszharmóniát hoz létre. Itt erről a titokról van szó, és ez nagyon jól van arányba hozva, mert a vörös pici, ráadásul az egyetlen görbék által határolt felület is egyben. (szőke)
értékelés:
Érdekeseket mondtok!
Tamás, köszönöm a véleményed!
Auraliano, igazad van, nem is csendélet ez, csak nem tudtam én sem pontosan megmondani, -magamnak sem- hogy miért ragadott meg ez a látvány. De a véleményedet olvasva eszembe jutott az a verssor, hogy "Félig mély csönd és félig lárma, ". Valami ilyen, ilyesmi kettősségért szeretem én.
Dénes, köszönöm az asszociációkat! Nagyon tetszik, amiket mondtál és a színek jelentésének is örülök!
Márti, ezt jól összevarázsoltad !