Műcsarnok, 2016, Demeter Baricz Kati képei előtt
A függőleges és vízszintes attól is lehet picit problémás, azon túl, hogy egy pillanatfelvételről van szó, ahol azért nem méricskél az ember, hogy a képek maguk egyesével vannak a falon. Én nem ítéltem fontosnak a fekete keretet fenn, de bevallom, mivel egy pillanat volt csak, amíg ez lefotózható volt, így jóllehet a keresőben se látszott a teljes kocka, szóval ja. :)
Nem volt ennyire tudatos a rendezés a részemről, érzésre és tömegre próbáltam a dolgot összerakni, sok idő nem volt ott a tökölésre, mert kurva sokan voltak és mindig valaki belemászott a képbe, és Demeter türelme sem végtelen, ami normális, szóval beült vagy begurult a kocsival ide, és picit mozogtam jobbra-balra, és exponáltam. A szélső önarcképe Baricz Katinak. Köszi az elemzést!