Műcsarnok, 2016, Demeter Baricz Kati képei előtt
Felso keretek? Hmm, lehet. De lehet, hogy nem kar ertuk, hadd higgyuk, hogy folytatodhatnak a kepek felfele meg egy-ket sorral. Akkor mar inkabb a jobb oldal vonja magara a figyelmet, ahol van egy extra oszlop, vagy inkabb hianyzik egy kep, a bal szelso onarckep (ugye jol tudom?) parja. Ha igazam van, es az elhelyezes ennyire tudatos, akkor kulon elismeres Zsoltnak, hogy tiszteletben tartotta azt az ures helyet, mint a kepcsoport reszet. Erdekes osszevetni a Telek Balazs portreinal keszult keppel. Egyreszt ugye sokkal nyitottabb a kozeg, erositve a vilagos exponalassal, es fokepp a nezohoz fordulo, vele kommunikalo modellel. A modellel, aki modellje ennek a kepnek, de modellje Baricz Katinak is, egy gyerek a sorban, aki szerepet kapott egy kepkeretben es gyermekkent jatszik a kereten kivul. Kedves kep ez nekem, eros osszhangban van a ket alkoto kozotti, a latszoteren tobb helyen megfigyelheto viszonnyal. (bobák csaba)
A függőleges és vízszintes attól is lehet picit problémás, azon túl, hogy egy pillanatfelvételről van szó, ahol azért nem méricskél az ember, hogy a képek maguk egyesével vannak a falon. Én nem ítéltem fontosnak a fekete keretet fenn, de bevallom, mivel egy pillanat volt csak, amíg ez lefotózható volt, így jóllehet a keresőben se látszott a teljes kocka, szóval ja. :)
Nem volt ennyire tudatos a rendezés a részemről, érzésre és tömegre próbáltam a dolgot összerakni, sok idő nem volt ott a tökölésre, mert kurva sokan voltak és mindig valaki belemászott a képbe, és Demeter türelme sem végtelen, ami normális, szóval beült vagy begurult a kocsival ide, és picit mozogtam jobbra-balra, és exponáltam. A szélső önarcképe Baricz Katinak. Köszi az elemzést!