Nagyon szép kép és az is az erénye ennek a képnek, hogy amíg sok alkotásnál látjuk azt, hogy minden ellen lázadunk, itt annak ellenére a kép nem kevesebbet és nem többet, hanem annyit szeretne vállalni, hogy a növényi formák és az azokon meglévő fények, az ívek létrehozzanak egy ritmusjátékot, és érzékelni lehessen a valódi növények jelenlétét, egy konzekvens virágportrét látunk, jól a ritmusai. Azért fogadjuk el tavasz leckének - ami nem jelenti, hogy bezárt és nem kell vele még foglalkozni - mert bár azt mondtuk, hogy a tavaszt nem a virággal kérjük ábrázolni, de itt van egy olyan transzpozíció a feketékkel és a formákkal, ami miatt a virág több, mint virág, szimbólummá lesz. (a fekete keretet soknak értékeljük, de elfogadjuk, hogy a szerzőnek így tetszik.) Talán, ha kötözködhetünk annyit, hogy a virágszirom és a szár, levél közti tónuskülönbség picit sok, a szirom ki is ég, nem biztos, hogy ez szükséges. (szőke)
értékelés: