50mm-n készült kép, különösebb utómunka nem történt csak vágás. A pad elhelyezését illetően vagyok bizonytalan, és erre szokta Zsolt mondani, hogy nem véletlen :D ..
Elmondom :) Semmi pro vagy kontra, csak amit látok. Szerintem a kompozícióhoz választott mélységélesség és fókuszpont okozza ezt a különös zaklatott érzetemet.
A fotó jobb és bal felén más elvek uralkodnak. A bal felén egy nagy sötét téglalap, egy kacskaringós pad, illetve az élesség vonzza a figyelmem. Ott történik valami. De jobbra ott a távolba, és gyorsan a homályba vesző perspektíva, egy nyílszerűn előre mutató út. Azt is figyelem. Vonz az út, ez kitörölhetetlen ösztön. De a komplett jobb felső kétharmad részt a sejtelmes homály uralja.( Kivéve egészen a jobb szélét, amely élessé válik a közelsége miatt, és némi figyelmet kap szintén ezáltal...)
Közben balra itt van a pad, amire leülhetek, mert egyértelműen az van aláhúzva a fókuszponttal. És a kép üzenete nekem, hogy le kell ülnöm ide, mielőtt tovább merek menni.... és közben nézhetem a lábam előtt elterülő csodás falevél pöttyözetet... :) Szóval itt kell maradni, ne tovább! Ezt üzeni nekem, miközben mutatja, hogy lehetne arra is...
Köszönöm István és Zoltán!
Néha... kell egy ilyen pad, amire leülünk, mielőtt tovább megyünk az úton... :)