Megmondom őszintén, ez egy régebbi képem, de azt hiszem mindenkinek van "egy pár" önarcképe, ami ott lapul a sok kép között. Ezzel azt akartam mondani, hogy bár régen készült, ez úgy sikerült, ahogy a képzeletemben álmodok meg egy képet. Egy unalmas délután/este készült talán őszi, hidegebb időben a szobámban. Lámpa alá beálltam, ami ahogy a képen látszik nagy része a fénynek rám esett, az arcomat is a fény felé fordítottam, hogy az látható legyen a képen. Majd utómunkaként, egy snassz de annál inkább erre a képre illő szépiát raktam. Néztem sokáig a képet, milyen nevet lehetne adni, de az arcom nem túl kifejező, legalábbis önmagamat nézve nem jut eszembe túl sok érzelem, de ez szubjektív. Azért adtam ezt a nevet, mert a kép egyfajta lágyságot, finomságot sugall, ahogy a kávén a tejszínhab is ezt jelképezi.
Igen maradhatunk a tegeződésnél. A kommunikáció egyáltalán nem az erősségem, se a cím adás( úgy látszik :) ). Megeshet, hogy tudat alatt miért pont a kávé, ha nem azért mert barnás a kép, de valójában nem azért adtam a képnek ezt a nevet mert a kávé jut eszembe róla, hanem a hab a tetején. Ez a lényeg! A kávé tetején a hab mit jelent a világnak? egyfajta lágyságot, az erős kávét meglágyítja, felturbózza, érzékivé teszi. Erre akartam kilyukadni a cím adásnál :)
Mellesleg, ahogy írtam ez a kép régebben készült, és többször is elvesztettem képeket így sajnos ez a szerkesztett változat maradt meg. Viszont arra emlékszem, hogy rettentő narancssárgás, meleg színek uralkodtak az eredeti képen, úgy viszont tény, hogy nem ezt a nevet adtam volna neki, hanem lehet hogy kikerülve a metafora használatát valami egyszerűbb, unalmas pl: "lágyságom" , "érzékiesség" vagy " unalmam közepette". Talán ezeket. De számomra ez annyira ötlet gazdagság hiányát éreztetné, mintha nem látnám így is eléggé ezt a képen, még írjam oda, hogy még egyértelműbb legyen az így is szavak nélkül látható hangulat a képen. De elfogadom, hogy úgy gondolod kamu a cím adás, ha a valódi formája hiányában adok nevet egy szerkesztett képre, ennyi erőből, ha fekete fehér lehetne az a neve, hogy "régi szép idő", mert ha nem tudnánk, hogy ez régebben készült, akkor csak arra utalnék , amit én magam tettem a képre. Elnézést, az enyém is hosszú lett! :)
Várom az elemzést kedves Zsolt!
Aham, értem. :) És az a furcsaság is előfordulhat akkor (szerintem ) hogyha elhagyod ezt a szépiát, akkor erősebben is működik "A kávé tejszíne" cím is, mert nem zavar be ez a barnás dolog, és nem ahhoz párosítja az ember...
Az eredeti narancssárgás színeződés amúgy feltehetően a helytelen színhőmérséklet beállítás miatt volt. Nem tudom milyen géped van, de általában mindegyiken be lehet állítani, hogy milyen jellegű fényforrás mellett fotózol. vagy ha RAWban készíted a képeket, ez utólag is beállítható adatvesztés nélkül (nem RAWban is lehet valamennyire korrigálni, de már sokkal szűkösebb keretek között). Mindenesetre ha ez helyesen van beállítva, akkor természetesebbnek hat a fotó is.
A lényeg, hogy csinálj még bátran ilyen képeket, jó érzékkel nyúlsz hozzá!