A kávé tejszíne

Megmondom őszintén, ez egy régebbi képem, de azt hiszem mindenkinek van "egy pár" önarcképe, ami ott lapul a sok kép között. Ezzel azt akartam mondani, hogy bár régen készült, ez úgy sikerült, ahogy a képzeletemben álmodok meg egy képet. Egy unalmas délután/este készült talán őszi, hidegebb időben a szobámban. Lámpa alá beálltam, ami ahogy a képen látszik nagy része a fénynek rám esett, az arcomat is a fény felé fordítottam, hogy az látható legyen a képen. Majd utómunkaként, egy snassz de annál inkább erre a képre illő szépiát raktam. Néztem sokáig a képet, milyen nevet lehetne adni, de az arcom nem túl kifejező, legalábbis önmagamat nézve nem jut eszembe túl sok érzelem, de ez szubjektív. Azért adtam ezt a nevet, mert a kép egyfajta lágyságot, finomságot sugall, ahogy a kávén a tejszínhab is ezt jelképezi.