A kávé tejszíne

Megmondom őszintén, ez egy régebbi képem, de azt hiszem mindenkinek van "egy pár" önarcképe, ami ott lapul a sok kép között. Ezzel azt akartam mondani, hogy bár régen készült, ez úgy sikerült, ahogy a képzeletemben álmodok meg egy képet. Egy unalmas délután/este készült talán őszi, hidegebb időben a szobámban. Lámpa alá beálltam, ami ahogy a képen látszik nagy része a fénynek rám esett, az arcomat is a fény felé fordítottam, hogy az látható legyen a képen. Majd utómunkaként, egy snassz de annál inkább erre a képre illő szépiát raktam. Néztem sokáig a képet, milyen nevet lehetne adni, de az arcom nem túl kifejező, legalábbis önmagamat nézve nem jut eszembe túl sok érzelem, de ez szubjektív. Azért adtam ezt a nevet, mert a kép egyfajta lágyságot, finomságot sugall, ahogy a kávén a tejszínhab is ezt jelképezi.

Üdv a Téren, elnézést, hogy jócskán késtem az elemzéssel, igyekszem. Megértem, amit írsz, az ember amikor az érzések túlcsordulnak benne, azt szeretné mind átadni, és az asszociációs dolgok fontosak a fotográfiában, úgyhogy én bátorítalak, hogy menj ezen az úton tovább. Az, hogy ez most nem adja át a kávét, nem baj, mert senki se születik úgy, hogy egyből bejön a gondolathoz a forma is. Azért nem elemzem le most ezt, mert mondhatnám, hogy a barnítás nem jó dolog, modoros, meg hogy picit túl vagy világítva a csúcsfényekben, de igazából ez most mindegy, mert a gesztus izgalmas, és megragad. Folytasd kérlek. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

0
Értékelem!

Aham, értem. :) És az a furcsaság is előfordulhat akkor (szerintem ) hogyha elhagyod ezt a szépiát, akkor erősebben is működik "A kávé tejszíne" cím is, mert nem zavar be ez a barnás dolog, és nem ahhoz párosítja az ember...

Az eredeti narancssárgás színeződés amúgy feltehetően a helytelen színhőmérséklet beállítás miatt volt. Nem tudom milyen géped van, de általában mindegyiken be lehet állítani, hogy milyen jellegű fényforrás mellett fotózol. vagy ha RAWban készíted a képeket, ez utólag is beállítható adatvesztés nélkül (nem RAWban is lehet valamennyire korrigálni, de már sokkal szűkösebb keretek között). Mindenesetre ha ez helyesen van beállítva, akkor természetesebbnek hat a fotó is.

A lényeg, hogy csinálj még bátran ilyen képeket, jó érzékkel nyúlsz hozzá!

0
Értékelem!

Igen maradhatunk a tegeződésnél. A kommunikáció egyáltalán nem az erősségem, se a cím adás( úgy látszik :) ). Megeshet, hogy tudat alatt miért pont a kávé, ha nem azért mert barnás a kép, de valójában nem azért adtam a képnek ezt a nevet mert a kávé jut eszembe róla, hanem a hab a tetején. Ez a lényeg! A kávé tetején a hab mit jelent a világnak? egyfajta lágyságot, az erős kávét meglágyítja, felturbózza, érzékivé teszi. Erre akartam kilyukadni a cím adásnál :)
Mellesleg, ahogy írtam ez a kép régebben készült, és többször is elvesztettem képeket így sajnos ez a szerkesztett változat maradt meg. Viszont arra emlékszem, hogy rettentő narancssárgás, meleg színek uralkodtak az eredeti képen, úgy viszont tény, hogy nem ezt a nevet adtam volna neki, hanem lehet hogy kikerülve a metafora használatát valami egyszerűbb, unalmas pl: "lágyságom" , "érzékiesség" vagy " unalmam közepette". Talán ezeket. De számomra ez annyira ötlet gazdagság hiányát éreztetné, mintha nem látnám így is eléggé ezt a képen, még írjam oda, hogy még egyértelműbb legyen az így is szavak nélkül látható hangulat a képen. De elfogadom, hogy úgy gondolod kamu a cím adás, ha a valódi formája hiányában adok nevet egy szerkesztett képre, ennyi erőből, ha fekete fehér lehetne az a neve, hogy "régi szép idő", mert ha nem tudnánk, hogy ez régebben készült, akkor csak arra utalnék , amit én magam tettem a képre. Elnézést, az enyém is hosszú lett! :)

Várom az elemzést kedves Zsolt!

0
Értékelem!

Jön majd elemzés is, a cím egyelőre legyen mellékes, majd eljutunk oda is, miért fontos és miben orientálhatja a nézőt.

0
Értékelem!

Első kérdésem, hogy maradhatunk a tegeződésnél? :)

Teljesen rendben van ahogy a címről gondolkodtál, nem akarok leragadni nála, de ahonnan indítottad, ott tévedtél. Elmondom miért... :) A címmel mostanában én sem nagyon szoktam foglalkozni, főleg önportréknál, ami éppen eszembe jut, azt kapja a fotó. De úgy általában igaznak gondolom, hogy amikor ilyen fotók készülnek, azért van egy önkép, és van egy terv, hogy miért készül. Bemutatkozásnak, vagy valamit megmutatni magamból, vagy tőlem független valami kifejezésére, ahol a saját személyem csak statisztál. Szóval azért lehet abban a pillanatban tudni hogy mit miért. Viszont címadás előtt elbarnítottad a fotót... Szerintem vedd le ezt a barna hatást, és akkor mit mondanál? :) Szerintem bármi jó, teljesen érvényes az "Én" cím is - bár kicsit unalmas de miért ne?, vagy mondjuk "Kérlek" vagy a "Jaj, le ne ess onnan!" is :) Mindegy. Ez mind lehet igaz, hihető innen. De egy olyan színre vagy bármire visszautalni, ami eredetileg nem is szerepelt a fotón, az nem túl jó szerintem, mert ezzel konkrétan azt üzened, hogy "Én valójában magamról egy kávézós fotót szerettem volna készíteni, mert imádom a kávét, de végül csak átszíneztem a képet, de hidd el légyszi, hogy amúgy igaz..." :) És akkor nekem az jut eszembe, hogy "Na ne már... Mutasd inkább a kávézást!" Vagy ha metaforára gondoltál a címmel, akkor "Mutasd, hogy tényleg az vagy, mint kávénak a tejszín..." De ez mit is jelent? Elhiszem, egy ilyen ügyet már nehéz kifejteni, főleg képileg, de az is nagyon jó, hogy megvan a gondolat. "Én, a kávénak tejszíne..." Ez tudat alatt a többségnek valami olyan kis finomság üzenetet küld, amely csodásabbá varázsolja az extrát is, még selymesebb, még puhább, bársonyosabb. Szóval olyan, ami kell bele. Na de ezt hogy lehetne képi üggyé varázsolni? Szerintem csináld csak barnítás nélkül, bízz abban ami jön, és fog ez működni...
Valahogy így látom én ezt, kb... :)
Bocs, ha hosszú lett.

0
Értékelem!

Kedves István, köszönöm a reagálásodat, kritikádat! Ezért írtam, hogy szubjektív persze ez majdnem minden képről elmondható, mindenki azt lát bele amit szeretne. Mivel számomra - önmagamat ismerve - nem hordoz túl sók érzelmet ezért, csak éppen annyit ragadtam ki a képből, ami rám is hatott, ezért lett ez a neve. Legszívesebben nem adtam volna a képnek címet, de mivel elvárás volt, ezt találtam rá legjobban illőnek. Ön milyen címmel illetné ezt a képet? :)

1
Értékelem!

Szia Ráhel, üdv a Téren! Alapvetően ez egy remek beállítású kép, és szubjektív véleményed pedig nem osztom. Szerintem a tekintet dolgozik, bekapcsol érzéseket, és jól lehet azonosulni azokkal. Ez a perspektíva, és beállítás hordoz félelmeket, szerénységet, de bizakodást és ártatlanságot is.
Viszont a kávés mítosz felesleges hozzá, csak egy olyan réteget pakol rá, amely a fotón nincs meg amúgy - és bár van egy barnítás, vagy szépia hatás, de szerintem ezzel csak terel, gyengíti a képi hatást, amely eredendően önmagában teljesen jó lenne amúgy.

Új hozzászólás