Köszi, köszi. Meg se gondoltam volna.
16. Szociofotó, utcafotó, Elemzés, Feladatmegoldás, Hónap képe
Ez számomra az utóbbi idők egyik legizgalmasabb képe. Nagyon szeretem ezt a munkát, és nagyon örülök, hogy a Hónap képe is lett, mert nagyon erős hangulata van, bizonyos értelemben hoz egy szociografikus megközelítést is, de rendkívül érzelmesen mesél egy helyzetről, abszolút működik a sztori. Gondolkodom rajta, átérzem az üzenetét, tényleg nagyon sok fájdalom, megtörtség van a képen, és nagyon szépen van ábrázolva mindez. Nincsen belemászva a modellnek az aurájába, nincs kiterítve, és elemezve az ő élethelyzete, csak könnyedén ábrázolva van egy szituáció, és ez nagyon-nagyon nagy erénye ennek a képnek. Köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:
Ritkán utazom vonaton, buszon talán többet, viszont hasonló érzéseket váltott ki e fotó nálam is, mint a hozzászólóknál. Valójában mindegy hol utazol, ha megfigyeled a körülötted létező világot, embereket, akkor mindazt, amit itt látunk, amit üzen e kép - egyszerűen, érthetően, magasztosan - így lehet felénk, szemlélődők felé tolmácsolni. Köszönöm Laci, hogy nem csak nekem okoztál ezzel örömet, gratulálok és legyen részed a júniusi válogatásban! (Frantisek Balga)
Nekem nagyon ott van. Beindítja az elmét, de a szívet is. Ott van a történet. egy élet, sok munka, ábránd, megannyi érzés abban a kis gurulós batyuban. Ez a kép nem mesél. Ebben egy regény van benne. Grat!
OK, kb így gondolom én is - a torzításnak nincs erős szerepe, de hibának semmiképp sem hiba, ha mérlegre kell tenni, inkább ad, mint elvesz.
Nekem az első körben itt a hangulat jött. A kiégetett ablak itt most jobban kiemeli az utast, és ez hoz egy hangulatot - nekem speciel ez tetszik. A torzulás és amúgy más kis pontatlanságok érezhetők, bár a téma miatt itt most nem igazán zavaróak. De, ha beszélgetünk róla, általánosságban írva, nem a precizitásról szól ez, hanem a képről, és arról, hogyan viszonyulok hozzá, mint néző, például szerintem jobban hozza az elkapott pillanat érzetét egy jobban torzító obi, mert az esetlegességei és pontatlanságai is szembetűnőbbek. Vagy például egy nézőpontot képes hangsúlyozni. Perspektíva torzulást okoz, új viszonyokat vezet be, amelyek ott a helyszínen nincsenek is, vagy extrém esetben megjelenik az eszköz is a gépen (nem fizikailag, hanem a hatása miatt). Amikor nem cél, csak kényszerűség, olyankor még mindig egy opció végiggondolni, hogy javítjuk hatását. Van amikor nem lehet, mert olyan képi részletek vesznek el különben. Szerintem.
Azért kérdeztem meg, mert fontos a kérdés. Hol húzódik a határa annak, amikor fontos a precizitás, és hol van az, amikor fel lehet rúgni azt, vagy nem törődni vele, hogy pl torzít az objektív. Jobb lenne a kép, ha ki lenne egyenesítve? Több üzenet jönne át, értelmezhetőbb lenne, vagy valami zavaró tűnne el, tehát egyértelműbb lenne? Ez fontos kérdés. Ugyanez igaz a tónusra is, fontos-e az ablak, hogy mi van kinn, vagy sem. Ez utóbbira nyilván az a válasz, hogy lehet fontos is, meg nem is - hiszen a "vak" ablaknak más az üzenete, mint annak, ha látom a tájat.
Nem, dehogy, nem is zavaró, és nem is lenne lényegesen jobb a fotó nélküle. Ezért írtam, hogy apróság, és abban a hiszemben, hogy segítek vele, hogy lehet manapság akár ilyeneket is korrigálni. Bocs, ha felesleges volt az infó!
Jól jön egy karcos hétköznapi hangulat! Apróság: az optika hordós torzítása már feltűnő bal oldalon, de vannak erre is eszközök.
Kifelé néz az alak geometriailag, de mégis befelé figyelünk, mint ahogy valószínűleg ő sem az ezredszerre is elsuhanó tájat nézi hanem valami kilátástalan űrt, beletörődést, picit testen kívüli hangulatot él át éppen... Ehhez éppen hogy nem kell a kinti táj, csak feleslegesen bekavarna. Szuper jó lett így ahogy van, gratulálok a fotóhoz!