Adásunkban górcső elé kerül egy távoli, lapos sajtkorong és az azt övező legendák...
Meghallgattam, jó volt, hálás téma, sok mindent elmondtatok. Nekem ezek jutottak még eszembe, amolyan posztumusz boch, bocs:
-Italo Calvino Kozmikomédiájaban meséli az öreg Xvtstr (valami ilyesmi), aki minden tudományos tételt személyesen megtapasztalt, hogy igen, régebben közelebb volt a Hold, a legények azzal szórakoztak, hogy magas létrákra másztak és a tetejéről átugrottak a Holdra.
-Lorcának is van egy cigányrománca, ami ha lehet, még szomorúbb, a Holdas hold románca (Romance de la luna luna), itt lehet meghallgatni: https://youtu.be/Z4eLNavYOIg
és igy szól magyarul. A fordítással nem vagyok teljesen kibékülve, gondoltam is rá, hogy meg kéne próbálni, de Lorca nem az én súlycsoportom.
-És ha már magyar popzene, megkerülhetetlen: A honi csillagászat fejlődése, nem csak azért, mert régi rokon a Luna meg a puna, hanem a tudományos pontosság és a borongós nosztalgia precíz adagolása végett.
Köszönjük Au, ezt a pontos és fontos kiegészítést! Jó kis téma, bizony :) Nem véletlen, az ihletet a mostanában induló, új kórus-projekt adta, amiben sokad-magammal részt veszek.
A Hold gyermeke című legendát, ami a műsorban elhangzott, a Csíkszerda karnagya, Tóth Árpád, Molnár Illéssel közösen egyfelvonásos operába "sajtolta". Elő fogjuk adni júniusban, szóval ha érdekel a téma mélyebben, és meghallgatnád a világon elsőként előadott produkciónkat, akkor Téged is várlak (Jóska már ígérte, hogy jönni fog). A helyszín és időpont még nem ismert, de szólok majd minden Látszóteresnek megint, ahogy szoktam.