Második önportrém. Elég nehéz feladat fényképezőgéppel, önkioldóval jó fotót csinálni. A feltöltött képnél sajnos a fejem teteje lemaradt, egyébként nem igy vágtam volna meg a képet. Szabadban egy régi jó Fuji géppel készült a fotó, derítőt is használtam.
Valami itt technikailag nincs rendben, nagyon sok a jpg képeknél ismert finom tónusokat bekockázó hiba, ez vagy azért van, mert digitális zoomot használtál, vagy az utómunkánál történhetett valami, esetleg egy jóval nagyibb képből vágtad ki ezt a részt, nem tudom, de technikailag ez pont a bőrnél okoz kockázást és fura hibákat. Maga a tekintet, a gesztus abszolút jó, ahogy az előzőnél, ebben is van valami az analóg világ beállításából, hangulatából. Az viszont fontos lenne, hogy ha akár önportréhoz, akár portréhoz választasz ruhát, az ne konkuráljon, mert zavaró a minta, elviszi a figyelmet. Itt most, ha eleve ez a közeli a terv, akkor simán váll alá húzható a ruha nyaka akár, és akkor nincs az a két háromszög az alján, ami mint forma idegen, nélküle több erő lenne benne. (hegyi)
értékelés:
Az első képen még eszkimó asszony elnéz, valamerre, nem tudja, be akar-e jönni, vagy kimenni. Itt már ránk néz, hogy heló, mondjatok már valamit, mi legyen?, menjek, maradjak? Ügyes próbálkozás, a tekintet erejével hatni, nem szavakkal. Szóval én megvettem, tetszik, jöhet a többi. A furcsa homályokról az arcon itt-ott, majd beszél Hegyi, én nem értek az ilyesmihez.