Amikor epekedve vársz egy pillantást, egy mosolyt, egy arcot, egy hangot... és mindez csak ritkán, pillanatokra, távolságtartón adatik meg, és nem tudod, nem tudhatod, mit hoz a jövő, akkor kegyetlen zsarnokká válik a szeretet. Elhatalmasodik benned, és legyőz. Felülkerekedik rajtad. Már nem a barátod, hanem az ellenséged. Felemészti előbb lelkedet, aztán egész valódat. Már nem szépet ad, hanem fájdalmat. Egyre nagyobb és nagyobb fájdalmat. Amit már nem tudsz elviselni.
Ehhez mást nem tudok hozzá fűzni, mint azt, hogy köszönöm!
Kedves Zsófi! Szeretném elkérni ezt a képedet ajánlóképnek a GórCső következő adásához, amely a rádióban lesz hallható 01.21-én este 8 órától. Hallgass minket te is, gyere csetelni!