Zsófi, bátor és szép kép. Aureliano után nehéz okosat, vagy szépet írni még. Nekem ami érdekes benne az a bal kar és a jobb láb foltjának az összemérhetősége. Ahogy a hozzánk közeli kontúr leválasztja a jobb lábat, nekem az összerakottságot erősíti, szinte kollázs. Az arc nélküliség is eltávolítja a fotót a személyességtől, számomra rámutat arra, hogy itt a formák szólnak. Nehéz jó kivágatot találni láb és kézfejek nélkül, mert akkor hirtelen lesz egy vége a képnek. A térd is gondolom így maradt le, nem?
Először is, köszönöm a hozzászólásokat, és a véleményeket.
A képet érzés szerint vágtam meg, így láttam jónak. Ezért maradt le a térd is.
Nehéz még bármit is hozzáfűznöm a hozzászólásokhoz, mivel nagyrészt leírtatok mindent.
Talán annyit, hogy direkt nem írtam ehhez a képhez semmit, ahogy Aureliano is mondta, nehéz... nehéz, mivel nem találom a szavakat. (jó félig-meddig megvannak, de azok nem illenének ide)