Akt

Egy fekvő formátumú képet küldött Mariann, amelynek a monokróm világa, ez a barnás, szépiaszerű, pasztell hangulatot idéző munka elsősorban a ’20-as, ’30-as években volt nagy divat, nem csak a fotográfiában, hanem a képzőművészetben is. Különböző zsánermunkáknál elsősorban a polgári családokhoz kapcsolódó étkezők, nappalik világában előszeretettel használták a képzőművészeti alkotásoknál akár rendelésre is ezt a pasztelles megoldást, amelyben nincsenek erőteljes karakterek, hanem lágy átmenetekkel, szórt felületekkel dolgoztak az alkotók. Ez az, amitől ez a kép elsősorban hozza ezt a nyugalmi hangulatot. Nagyon jó ritmusokat figyel meg az alkotó. Itt is a hangsúly a ritmikán van, a különböző foltrendszerek kapcsolódásán. Mindehhez eszközként az emberi testet használja Mariann. Ami kérdésként megfogalmazódik egy testrészlet ábrázolásánál, és ehhez kapcsolódik esetleg egy alkotás irányultsága az alkotó részéről, hogy nehezen eldönthető – hiszen a harmincas lecke egy elég nagy feladat az Estiskolán dolgozóknak –, hogy a kompozíció keretezése, szélei, és a testből kimetszett felületek vajon milyen okozattal készültek. Elképzelhető, hogy a nagyon szép rajzolatú csípő, comb, has, medence környéke kapcsolódás az a feladat nehézségéből adódóan is az alsó vízszintes határvonal megválasztásával inkább védekezésről szól a kompozíción keresztül, az ábrázoláson keresztül. De emiatt a kép alsó felületén lévő, sötét tónusú, sejthetően combfelület, és hozzá kapcsolódóan balra a has fényei, árnyékai tulajdonképpen félmegoldásként jelennek meg. Véleményem szerint sokkal többet tudna elérni az alkotó akkor, hogyha a döntést eleve így hozta meg, hogy az intim testrészek ebből a kompozícióból takarva legyenek, a bordák fölötti rész, a comb és a derék alsó régiója, akkor egy szűkebb kompozíciót kellett volna választani. Vízszintes tekintetében egy körülbelül egy ujjnyi további szűkítés, és a jobb oldali függőlegesnél esetlegesen a bal kar és a háttér kapcsolatából belógó sötét háromszög függőleges irányú lemetszésével teljes egészében egy belső ritmika jönne létre. Most amiatt, hogy tágabb az értelmezés, a karok és a comb is kap egy önálló értelmet, kap egy önálló feladatkört, de nem olyan erőset, ami indokolná ebben a kompozícióban a jelenlétet. Azért nehéz döntést hozni, hogy melyik irányban kellene elindulni, mert az egyik lehetőség az, hogy bátran kellene vállalni a test további részleteit, ugyanakkor természetesen el kell tudni fogadni, hogy nem olyan egyszerű ezt a házi feladatot mindenfajta viccelődés nélkül egy olyan műhelymunkában, ahol tudjuk, hogy bennünket sokan látogatnak, látogathatnak, nem olyan egyszerű ezt kitárni. A másik, talán könnyedebb megoldás egyelőre az, hogy egy szűkebb kompozícióban ezekkel a szépia ritmusokkal dolgozni. Én most jelen pillanatban, feltételezve, hogy ennek a feladatnak azért vannak nehézségei, ezt a második verziót javasolnám, és inkább az alkotóra bíznám azt, hogy amikor ő úgy gondolja, hogy foglalkozik továbbra is ennek a házi feladatnak az önmaga felé történő mélyítésével, akkor javasolnám a további lépéseket. Tehát szeretném rábízni a döntést. Maga a házi feladat, amely beérkezett, akkor is példa értékű, nagyon fontos vállalások vannak benne, és a líraisága is egy új ízt indít el. Mindenféleképp azt gondolom, hogy ez egy háromdisznós kép. (szőke)
értékelés:

Hozzászólások

Ha ez a "másfél hát" nem Freud, akkor nemtom mi az.

Másfél hát múlva a táborban az akttal foglalkozunk - ott a világítás is szóba fog kerülni. Az egyik irány, amit Camilla mond. de nem az egyedüli. Én azt mondom, hogy minél több képet kell megnézni minél több alkotótól - aztán elfelejteni az egészet. És magaddal foglalkozni.

elárulom, hogy az egyik kedvencem ha aktról van szó Herb Ritts nézd meg mire gondolok! :)

azt értem alatta, hogy ha sejtelmeset szeretsz készíteni mert neked az fotos az aktnál amivel egyetértek, mert szép és elbűvölő tud lenni, akkor akár többet is meg tudsz mutatni sejtelmesen élesen, ha erősebb kontrasztolással dolgozol. tehát ha testrészlet és nem egész test, akkor erősebben kifejezni, erősebben utalni a részlet fontosságára, akár a melleket vagy mellet is belevenni vagy a combból pluszban, a hajlatokból-attól lesz még sejtelmesebb ha megmutatod de mégsem látszik effektusban gondolkozol- amelyek erősen árnyékba burkolva, a has pedig a köldökkel vagy a derék erős fényben ábrázolva. szerintem az sejtelmessé teheti. szerintem szerintem szerintem:) érted?

Camilla: pontosan mire gondolsz a fényeknél? túl sötét, világos? nem értem :(

szerintem az aktfotók sejtelmessége nem az élességben vagy annak elllentétében rejlik. Mariann a fényekkel próbálkozz bátrabban sztem.

Szabolcs, figyelj oda picit: a homályosság vagy életlenség az optikában ezt jelenti, hogy a kép nem fókuszált, a tárgy egy pontja nem a kép egy pontjának felel meg, hanem egy kisebb-nagyobb területnek. Ez a kép nem ilyen. Hajszál (vagy, ha úgy tetszik, pixel) pontosan meg tudod mondani, hol végződik a modell bőre és hol kezdődik a háttér. Az átmenetek azonban finomabbak a szokásosnál: ez a kép LÁGY. Érdemes megnézni a linket.

Szabolcs, attól, hogy bizonyos fogalmakkal nem vagy tisztában, azok a fogalmak még léteznek. Természetesen lehet vitatkozni egy-egy kérdésen, de ahhoz, hogy a beszélgetésnek legyen értelme, az alap fogalmakat el kell fogadni. Merthogy olyan hogy homályos, nem nagyon van fotográfiában, olyan, hogy lágy, lágyító előtét viszont igen.

Péter: lágy a tojás - egy kép homályos, vagy inkább ahogy az alkotó/modell is írta: sejtelmes :) amúgy nem a szakzsargon a lényeg, hanem, hogy mit látok, és azt érthetően meg tudom-e fogalmazni

Szabolcs: nem "homályos", hanem lágy.

Érdemes elolvasni:
http://href.hu/x/85d3

Direkt nem akartam, hogy totál éles legyen. Igyekeztem festményszerűre csináli. Szerintem így sejtelmesebb :)

szép ez a kép, csak kár, hogy homályos. bár ennek is megvan a hangulata, kicsit olyan öncenzúrás, mintha egy teljes alakosból vágtad volna ki ezt a rész, aztán felnagyítottad :)

Új hozzászólás