Delacroix világát idézi ez a beállítás. Mindenféleképpen a festészet, a XIX. századi festészet kapcsolódik ehhez a képhez. Nagyon nagy divat volt Berlinben, Bécsben, Párizsban úgynevezett olyan híres festőműtermekben, olyan műteremrészeket létrehozni, ahol akár természeti tárgyak, természetes anyagok voltak, sőt időnként még épületrészeket is megépítettek és ott valamilyen historikus helyzetben, modellekkel beállítva, bevilágítva, trükkösen megvilágítva ezeket a képeket elkészítették. Nagyon szépek a fényei a képnek. Nagyon jó ritmusban helyezi el a formákat – diszkréten – és azt gondolom, hogy nagyon sokféle kép jelenik meg az Estiskolások beküldött anyagaiban, és néha el kell tudni azt is fogadni, hogy a kutatásokban, a tanulásokban, a kísérletezésekben a klasszikus módszerek is előtérbe kerülnek. Ebben a harmóniában – mert ez egy harmóniára törekvő kép – ebben a háromszögek, a női test ívei, a testformák ebben a picit szórt fényben, de egy sötét háttérrel nagyon szépen kapcsolódnak. Ez egy három disznós kép. Annyi csak, hogy az előtérben ez a rafia, vagy valamilyen csuhé anyag nem mindenütt kapcsolódik konzekvens módon az emberi testhez, az édenkert felirat fölött függőlegesen ott bekandikál három vagy négy ilyen rafia darab, ami a hát nagyon szép formáját, ívét, azt egy kicsit ott összekarcolja, összezavarja. Ugyanakkor én azt sejtem, hogyha itt valamilyen időzáras munkával készítette el a alkotó a képet, nyilván nem volt egyszerű itt visszafutkosni és aztán igazítgatni, de egy ilyen klasszikus megoldásnál ezekre azért érdemes odafigyelni. Három disznó. (szőke)
értékelés:
Örülök, hogy működik :)