Gabi címválasztása sejtésem szerint Cseh Tamás és Bereményi Géza híres dalára utal. És a mi korosztályunknak mondjuk a Cseh Tamás, Bereményi féle világ – Levél a nővéremnek, Fehér babák takarodója – mind egy, ma divatosan ezt úgy mondják, hogy egy retró, vagy egy múltidéző 60-as évek vége, 70-es évek, 80-as évek eleje korszakot idézés. Ebben a korszakban egy karizmatikus jelenség a vonat, az utazás, ezzel utazás, a vasútállomás, a vasútállomások éjszakái, várakozások, padon ülések, találkozások. Tehát ilyen értelemben a cím az jól kapcsolódik a fekete-fehér szín megválasztáshoz és ehhez a háttérfelülethez, amelyből ugye sejthetően valamilyen vasútállomás külső peronján járhatunk. Nagyon érdekes az is, a másik vonulata ennek a képnek, hogy ugye itt két fiatal, bár takarásban van az arcuk, sejthetően egy kisfiút és egy kislányt látunk. A hajukból ítélve ők a punk csoportosuláshoz tartoznak. Ugye a fiú bőrkabátjának díszítéseiből is valami ilyesmire lehet következtetni. Van egy erős szubkultúrája az ő kettősüknek evvel a párducmintás, kapucnis kis ruhával. És az ehhez kapcsolódó mozdulat, amely itt nagyon fontos szerepet kap, az érintés, ahogy a sejthetően női szereplő megérinti az ő párját, megsimogatja és ebben az intim helyzetben, hiszen úgy tűnik, hogy az ölében ül a fiúnak, akivel éppen beszélget, és valamit kérdez tőle és a fiú talán zavarában most nehezen válaszol, ez egy nagyon meghitt pillanat. Tehát ennek az aránya, ennek a kétszereplős helyzetnek a punk létből adódó keménység és ennek az ellentéteként, hogy ugyanolyan emberi helyzetet látunk, ugyanolyan szeretetteli párkapcsolati szerelmi helyzetet látunk, meghitt pillanatot, hovatovább lefordítva, hogy a punk is ember, vagy a punknak is van lelke. Ez egy nagyon hálás és nagyon jó szoció helyzet. A problémát én abban látom, hogy miközben a háttér, amely időben, térben elhelyezi ezt a szituációt – az is nagyon fontos. De másként fogalmazva, a betűk nem vonják el a figyelmünket erről az egészen jó megfigyelésről, amely nyilván egy megfigyelt, tehát egy tulajdonképpen egy voyeur helyzet, mert az ő kettősüknek az állapotát a fotós anélkül, hogy megzavarná őket megpróbálja megfigyelni. Legalábbis a kép ezt közvetíti. Tehát azt szeretném mondani, hogy miközben megint egy zseniálisan jó szelet, egy valóság megfigyelés érkezik ide a Gabi részéről, nincs átgondolva pontosan a majdani, későbbi képi üzenet. Hamarabb kattintódik a gép, mint ahogy mondjuk beállítást keresve, szituációt keresve ez a kép egy tökéletes, jó üzenet lenne. Ezért ez egy disznó. A kommentekből azt lehet tudni, hogy ezt a Gabriella egy másik vonatból fotózta, és hogyha pedig ez így van, akkor nyilvánvaló az ő mozgástere behatárolható. És én azt mondom, hogy meg lehet hozni egy olyan döntést, hogy azt a belső teret, ahol én vagyok, magam a fotós, azt mint egy keretezést ábrázolom és akkor egyrészt máris a néző szempontjából érvényessé válik az, hogy csak innen fotóztam mert ez állt lehetőségemre, másrészt egy viszonyrendszert alakítok ki a belső és a külső, a megfigyelt és a megfigyelő viszonyrendszerét és ez is egy izgalmas helyzet lenne. Tehát már ez helyrebillenthette volna, hogyha akár a kisasztalból valamennyi, amennyi az én oldalamon van, akár az azon lévő üdítőmből, vagy a kistáskámból valamennyit még megmutatok, vagy az ablakkeretből. Ismerjük ugye ezeknek a vasúti kocsiknak a belsejét. Tehát, hogyha valamennyit a saját kocsimból megmutatok, akkor az onnan kitekintő történet már lényegesen meseibb sztorivá alakulhat. (szőke)
értékelés:
Micsoda útjaim voltak nekem,
Szólt Desire, most hogy emlékezem.
Micsoda egy zűrzavar s hány tévedés,
Tán hazudtam is, és volt egy kevés.
És volt egy kevés nem is tudom
Hogy hívjam ezt?
Talán csak volt egy két este.
Ami nincs megnevezve.
És valószínű, hogy már így is maradnak,
nevezetlenül.
Ha én meg nem nevezem, más senki sem,
Meg nem nevezi azt a kevés,
Azt a kevés nem is tudom, hogy micsodát?
Amiben voltam szereplő.
Már pedig ahogy ez kinéz megnémulok,
És az a kevés is tünni fog.
Az a kevés nem is tudom hogy hívjam azt?
Talán csak így: volt egy két este...
Ez egy idézet egy régi Cseh Tamás dalból. A szövegét Bereményi Géza írta.
Tudom,hogy tőle van,és ez volt a címe a Desireig, csak lerövidült mire idekerült! : )