Gabi címválasztása sejtésem szerint Cseh Tamás és Bereményi Géza híres dalára utal. És a mi korosztályunknak mondjuk a Cseh Tamás, Bereményi féle világ – Levél a nővéremnek, Fehér babák takarodója – mind egy, ma divatosan ezt úgy mondják, hogy egy retró, vagy egy múltidéző 60-as évek vége, 70-es évek, 80-as évek eleje korszakot idézés. Ebben a korszakban egy karizmatikus jelenség a vonat, az utazás, ezzel utazás, a vasútállomás, a vasútállomások éjszakái, várakozások, padon ülések, találkozások. Tehát ilyen értelemben a cím az jól kapcsolódik a fekete-fehér szín megválasztáshoz és ehhez a háttérfelülethez, amelyből ugye sejthetően valamilyen vasútállomás külső peronján járhatunk. Nagyon érdekes az is, a másik vonulata ennek a képnek, hogy ugye itt két fiatal, bár takarásban van az arcuk, sejthetően egy kisfiút és egy kislányt látunk. A hajukból ítélve ők a punk csoportosuláshoz tartoznak. Ugye a fiú bőrkabátjának díszítéseiből is valami ilyesmire lehet következtetni. Van egy erős szubkultúrája az ő kettősüknek evvel a párducmintás, kapucnis kis ruhával. És az ehhez kapcsolódó mozdulat, amely itt nagyon fontos szerepet kap, az érintés, ahogy a sejthetően női szereplő megérinti az ő párját, megsimogatja és ebben az intim helyzetben, hiszen úgy tűnik, hogy az ölében ül a fiúnak, akivel éppen beszélget, és valamit kérdez tőle és a fiú talán zavarában most nehezen válaszol, ez egy nagyon meghitt pillanat. Tehát ennek az aránya, ennek a kétszereplős helyzetnek a punk létből adódó keménység és ennek az ellentéteként, hogy ugyanolyan emberi helyzetet látunk, ugyanolyan szeretetteli párkapcsolati szerelmi helyzetet látunk, meghitt pillanatot, hovatovább lefordítva, hogy a punk is ember, vagy a punknak is van lelke. Ez egy nagyon hálás és nagyon jó szoció helyzet. A problémát én abban látom, hogy miközben a háttér, amely időben, térben elhelyezi ezt a szituációt – az is nagyon fontos. De másként fogalmazva, a betűk nem vonják el a figyelmünket erről az egészen jó megfigyelésről, amely nyilván egy megfigyelt, tehát egy tulajdonképpen egy voyeur helyzet, mert az ő kettősüknek az állapotát a fotós anélkül, hogy megzavarná őket megpróbálja megfigyelni. Legalábbis a kép ezt közvetíti. Tehát azt szeretném mondani, hogy miközben megint egy zseniálisan jó szelet, egy valóság megfigyelés érkezik ide a Gabi részéről, nincs átgondolva pontosan a majdani, későbbi képi üzenet. Hamarabb kattintódik a gép, mint ahogy mondjuk beállítást keresve, szituációt keresve ez a kép egy tökéletes, jó üzenet lenne. Ezért ez egy disznó. A kommentekből azt lehet tudni, hogy ezt a Gabriella egy másik vonatból fotózta, és hogyha pedig ez így van, akkor nyilvánvaló az ő mozgástere behatárolható. És én azt mondom, hogy meg lehet hozni egy olyan döntést, hogy azt a belső teret, ahol én vagyok, magam a fotós, azt mint egy keretezést ábrázolom és akkor egyrészt máris a néző szempontjából érvényessé válik az, hogy csak innen fotóztam mert ez állt lehetőségemre, másrészt egy viszonyrendszert alakítok ki a belső és a külső, a megfigyelt és a megfigyelő viszonyrendszerét és ez is egy izgalmas helyzet lenne. Tehát már ez helyrebillenthette volna, hogyha akár a kisasztalból valamennyi, amennyi az én oldalamon van, akár az azon lévő üdítőmből, vagy a kistáskámból valamennyit még megmutatok, vagy az ablakkeretből. Ismerjük ugye ezeknek a vasúti kocsiknak a belsejét. Tehát, hogyha valamennyit a saját kocsimból megmutatok, akkor az onnan kitekintő történet már lényegesen meseibb sztorivá alakulhat. (szőke)
értékelés:
Tudom,hogy tőle van,és ez volt a címe a Desireig, csak lerövidült mire idekerült! : )