micsoda útjaim

Gabi címválasztása sejtésem szerint Cseh Tamás és Bereményi Géza híres dalára utal. És a mi korosztályunknak mondjuk a Cseh Tamás, Bereményi féle világ – Levél a nővéremnek, Fehér babák takarodója – mind egy, ma divatosan ezt úgy mondják, hogy egy retró, vagy egy múltidéző 60-as évek vége, 70-es évek, 80-as évek eleje korszakot idézés. Ebben a korszakban egy karizmatikus jelenség a vonat, az utazás, ezzel utazás, a vasútállomás, a vasútállomások éjszakái, várakozások, padon ülések, találkozások. Tehát ilyen értelemben a cím az jól kapcsolódik a fekete-fehér szín megválasztáshoz és ehhez a háttérfelülethez, amelyből ugye sejthetően valamilyen vasútállomás külső peronján járhatunk. Nagyon érdekes az is, a másik vonulata ennek a képnek, hogy ugye itt két fiatal, bár takarásban van az arcuk, sejthetően egy kisfiút és egy kislányt látunk. A hajukból ítélve ők a punk csoportosuláshoz tartoznak. Ugye a fiú bőrkabátjának díszítéseiből is valami ilyesmire lehet következtetni. Van egy erős szubkultúrája az ő kettősüknek evvel a párducmintás, kapucnis kis ruhával. És az ehhez kapcsolódó mozdulat, amely itt nagyon fontos szerepet kap, az érintés, ahogy a sejthetően női szereplő megérinti az ő párját, megsimogatja és ebben az intim helyzetben, hiszen úgy tűnik, hogy az ölében ül a fiúnak, akivel éppen beszélget, és valamit kérdez tőle és a fiú talán zavarában most nehezen válaszol, ez egy nagyon meghitt pillanat. Tehát ennek az aránya, ennek a kétszereplős helyzetnek a punk létből adódó keménység és ennek az ellentéteként, hogy ugyanolyan emberi helyzetet látunk, ugyanolyan szeretetteli párkapcsolati szerelmi helyzetet látunk, meghitt pillanatot, hovatovább lefordítva, hogy a punk is ember, vagy a punknak is van lelke. Ez egy nagyon hálás és nagyon jó szoció helyzet. A problémát én abban látom, hogy miközben a háttér, amely időben, térben elhelyezi ezt a szituációt – az is nagyon fontos. De másként fogalmazva, a betűk nem vonják el a figyelmünket erről az egészen jó megfigyelésről, amely nyilván egy megfigyelt, tehát egy tulajdonképpen egy voyeur helyzet, mert az ő kettősüknek az állapotát a fotós anélkül, hogy megzavarná őket megpróbálja megfigyelni. Legalábbis a kép ezt közvetíti. Tehát azt szeretném mondani, hogy miközben megint egy zseniálisan jó szelet, egy valóság megfigyelés érkezik ide a Gabi részéről, nincs átgondolva pontosan a majdani, későbbi képi üzenet. Hamarabb kattintódik a gép, mint ahogy mondjuk beállítást keresve, szituációt keresve ez a kép egy tökéletes, jó üzenet lenne. Ezért ez egy disznó. A kommentekből azt lehet tudni, hogy ezt a Gabriella egy másik vonatból fotózta, és hogyha pedig ez így van, akkor nyilvánvaló az ő mozgástere behatárolható. És én azt mondom, hogy meg lehet hozni egy olyan döntést, hogy azt a belső teret, ahol én vagyok, magam a fotós, azt mint egy keretezést ábrázolom és akkor egyrészt máris a néző szempontjából érvényessé válik az, hogy csak innen fotóztam mert ez állt lehetőségemre, másrészt egy viszonyrendszert alakítok ki a belső és a külső, a megfigyelt és a megfigyelő viszonyrendszerét és ez is egy izgalmas helyzet lenne. Tehát már ez helyrebillenthette volna, hogyha akár a kisasztalból valamennyi, amennyi az én oldalamon van, akár az azon lévő üdítőmből, vagy a kistáskámból valamennyit még megmutatok, vagy az ablakkeretből. Ismerjük ugye ezeknek a vasúti kocsiknak a belsejét. Tehát, hogyha valamennyit a saját kocsimból megmutatok, akkor az onnan kitekintő történet már lényegesen meseibb sztorivá alakulhat. (szőke)
értékelés:

Hozzászólások

Tudom,hogy tőle van,és ez volt a címe a Desireig, csak lerövidült mire idekerült! : )

Micsoda útjaim voltak nekem,
Szólt Desire, most hogy emlékezem.
Micsoda egy zűrzavar s hány tévedés,
Tán hazudtam is, és volt egy kevés.
És volt egy kevés nem is tudom
Hogy hívjam ezt?
Talán csak volt egy két este.
Ami nincs megnevezve.
És valószínű, hogy már így is maradnak,
nevezetlenül.

Ha én meg nem nevezem, más senki sem,
Meg nem nevezi azt a kevés,
Azt a kevés nem is tudom, hogy micsodát?
Amiben voltam szereplő.
Már pedig ahogy ez kinéz megnémulok,
És az a kevés is tünni fog.
Az a kevés nem is tudom hogy hívjam azt?

Talán csak így: volt egy két este...

Ez egy idézet egy régi Cseh Tamás dalból. A szövegét Bereményi Géza írta.

Szabolcs, az okokat te ismered, olvasd vissza az elmúlt egy hónap termését, amit írtál, elég egyértelműnek látszik, hogy mi a közös bennük. Az Estiskola egy közösség, szabadidős, nem valamiféle kötelezvény, tehát azt hangsúlyozni nem kell azt hiszem, hogy mindenki úgy és annyit csinálja, amennyi neki jól esik, és ez igaz a fotóra is, meg a filmre is, meg minden egyéb szabadidős tevékenységre.

Az gondolom belátható, hogy a könnyebbik ellenállás felé haladás az, ha nem foglalkozunk szabályokkal, gyakorlatokkal, elemzésekkel, hanem lövünk kedvünk szerint a világba, ösztönből, zsigerből, ahogy sikerül. Ha ez örömet szerez, akkor nagyon fontos és jó dolog. De ha a "végterméket" szeretnénk másnak is megmutatni és szeretnénk javítani a "jel-zaj viszonyon", akkor nem megkerülhetőek a szabályok, legalább gyakorlat és ismeret szintjén.

Sok mindent lehet mondani az Estiskolára, hiszen mi magunk is kísérletezünk, nincs kitaposott útja annak, amit veletek együtt próbálunk. De az biztos, hogy nem egy újabb képfeltöltő oldalt akartunk létrehozni. Ezért vannak a leckék, ezért van azoknak sorrendje, ezért próbáljuk a magunk tapasztalatait átadni. Ha ezek értelme megkérdőjeleződik - márpedig ezt tetted - akkor az Estiskola szimpla képfeltöltő oldallá degradálódik és a mi munkánk, segítő szándékunk értelmetlenné lesz.

Engem bevallom nem érdekelnek a képfeltöltő oldalak, ömlik rájuk a sok kép. Olyat nem akarok csinálni. Engem az érdekel, hogy mit tanulhatunk, mit leshetünk el egymástól, miben segíthetünk egymásnak, hogy a munkáink szebben, jobban és pontosabban beszélhessenek rólunk. A forma, a céltalan lazulás, a szépelgés nem köt le, mert nem időtálló. Ezért szóltam most határozottabban hozzá ahhoz, amit írsz. Ha a fentieket érted és érzed, akkor azt is érted, miért.

Fényképezni nem tudok. Nem vagyok fotográfus, egy egyszerű rádiószerelő vagyok. Az, hogy 20 évet Magyarország egyik Kossuth-díjas fotósa mellett töltöttem sameszként, nem jelenti, hogy nálam lenne a szent grál vagy bármi megmásíthatatlan igazság. Sok mindenben tévedhetek. Az én dolgom itt az, hogy amit ez alatt a 20 év alatt tapasztaltam, azt legjobb tudásom szerint adjam át. És Szabolcs abban a 20 évben és tapasztalásban az ahogy esik úgy puffan ösztönössége nem volt benne, sajnálom. Abban baromi sok gyakorlás, nagyon sok próba, sok kísérlet és sok tanulás volt. Sok szabály. És ahogy a haverod nagyon bölcsen mondta neked a zenére, itt is igaz - ahhoz, hogy felrúgj bármi szabályt, előbb ismerned kell. És alkalmazni tudni.

Miért fontos mindez? Eleinte én magam se hittem el, mert nem próbáltam, de az elmúlt 2 év estiskolás ideje bizonyítja, hogy a tanulásnak, az odafigyelésnek és gyakorlásnak - annak, amit itt próbálgatunk - igenis van értelme, mert nem egy olyan estisulis van köztünk, aki az elmúlt fél évben, egy évben, amióta köztünk van, szemmel látható előrelépéseket tett, és azok a kezdeti mondatok, amiket képekkel mondtak, azok mára érthetőbbé, mélyebbé, pontosabbá váltak. Ez azzal a módszerrel, amit mondasz, nem elérhető.

Zsolt sajnálom, hogy te így értelmezed amiket írok. semmi okom nincsen ellenetek beszélni, csupán én másképpen állok a dolgokhoz, mint ahogy pl te, de ebben semmi rosszindulat nincsen. tudom, hogy itt ti tanítani akartok, és tanulok is tőletek, de az még nem biztos, hogy emiatt másképpen fogok alkotni.
a lustaságot meg kikérem magamnak, naponta 3-4 órát is zenélek :) és azért mert ezt az időt nem az akkordok gyakorlásával töltöm, az nem lustaság, hanem szintén hozzáállás kérdése - engem így érdekel ez a dolog, így kapcsol ki a napi rutinból. igaz, hogy a fényképezés emellett csak mellékzönge, de szeretek itt lenni a suliban, az életem részévé vált ez is, megmozgat, de ugyan úgy mint a zenélés, ösztönből.
és azért úgy gondolom, hogy nem értéktelenek azok a képek, amiket beküldök, ugyan úgy vannak jobbak is meg félresikerültebbek is mint itt mindenki másnak - miért baj az, hogy én másképpen hozom ezeket össze?

Még valami kedves Szabolcs:
"amit Zsolt mond, az nem rossz ötlet, de miért fontos az, hogy honnan nézzük amit meg akarunk mutatni…? "

Amíg erre nem tudod a választ, addig lázadozhatsz finom izgalomban, de még ölég messze vagy attól, hogy alkotásnak mondhasd, ami a kezeid közül kikerül.

Amit a szabályokról írsz, az a lusta ember menekülése. Elkezdhetsz te idegen országban ismeretlen nyelven megérzések szerint karattyolni, de csak a helyi lakosok jóindulatán fog múlni, hogy mennyire leszel sikeres és kapsz-e egy pohár vizet. A vizuális alkotás is egy nyelv. Igaz, nem kötelező ismerni a szabályait, kattingatni lehet azok nélkül is.

Gabi, a szabolcs-féle vélemények nagyon tetszetősek, lusta embernek egyenesek enyhet adó manna minden szava. Egyszerű leszek: a "benne vagy a kép(b)en" annyit tesz, hogy azt és ott, úgy és ahogy, azt csak te és senki más. Hogy érzelmileg közöd van hozzá, hogy tőled lesz egyedi és a te őszinte éned tükrözi. Ez egy jó meglátás. Attól, hogy a te környezetedből semmit se adsz, attól egy jó meglátás rossz megoldása lesz, és magyaráznod kell a bizonyítványod. Azt, hogy ezt te egy másik vonat ablakából blablabla. Na ja, csak hogy ez nincs most a képen, neked kell hozzá elmesélned. Minden néződhöz oda fogsz menni, megrángatod a kabátja szélét, hogy bácsi kérem, egyébként ezt a képet azért csináltam ilyen idétlen nézőpontból, mert tetszik tudni én is egy vonaton ültem, amikor ezt igen egyszerűen megoldhatod azzal, hogy keretezel az ablakkal és behozol a te kabinodból is valamit a képbe?

Kérdezek. Tudod, hogy benne vannak a képben. Honnan? Tegyünk egy próbát, és keverjük össze a képeket, és tegyünk felé más szerzőket. Úgy is fogod tudni minden esetben, kié a kép? Ahol igen, ott benne van a szerző. Ahol nem, ott nem. És ez nem csak a portrékra igaz.

Szabolcs, azt figyelem egy ideje, hogy ahol lehet, igyekszel ellentmondani annak, amit írunk, mondunk. Bármi áron. Akkor is, ha amit írsz, annak a lázadozáson kívül semmi értelme és alapja. Bocsánatot kérek, de azért egy kérdés mindenképpen felmerül abban az esetben, ha valaki ennyire kész van és mindent jobban tud: ha szerinted a szabályok csak azért vannak, mert aki ismeri, az hülye, aki használja, az csak megfelelni akar - vagyis az igazi fasza csávó az minden szabályt meghág, akkor azon kívül, hogy egy jó kis faliújság az estiskola, mivégre töltöd fel a képeid? Miért vársz rájuk értékeléseket, elemzéseket? Szerintem az ilyen kamaszos szembefutósdihoz ölég öreg vagy már, öregnek meg a rokkerek is nevetségesek bírnak lenni, de ga gondolod, én készséggel elismerem, hogy a szabályokat bizony át lehet hágni - de előbb készség szinten ismerni kell őket, mert ellenkező esetben a teféle lázadás az csak arra jó, hogy leplezze a tudásbeli hiányosságokat. Tudod Szabolcs baromira nem mindegy, hogy valami azért lesz olyan, amilyen, mert úgy akartad, vagy azért, mert képtelen vagy jól megcsinálni, csak véletlenül valahogy sikerül.

Gabi:
1. vannak bizonyos szabályok, és aki ismeri azokat, az látja a hiányukat. lehet, hogy ha nem tudná a szabályt nem is hiányolná, viszont már nem tud ettől elvonatkoztatni (tisztelet a kivételnek)
2. vannak ezek a szabályok, és akik ismerik őket, azok ezek szerint alkotnak, és az emberekben (aközönségben) tudat alatt kialakulnak ezek a sablonok, és ha valamiben nincsen meg ez, akkor nem tudják értelmezni amit látnak, mert nem kapják meg tőle az eddig mindig a hónuk alá tolt mankót
3. vannak akik megfelelni akarnak, ezért igyekeznek megismerni ezeket a szabályokat, hogy a közönség elismerje őket, illetve, hogy tudják, ha el akarnak valamit mondani, azt milyen formában kell megtenniük, hogy mások is megértsék

mindenki másképpen működik, és ez így van jól. mert mindig az a lényeg, hogy te neked örömet szerezzen amit éppen csinálsz - aztán, hogy a végeredmény mennyire lesz jó, már másodlagos, hiszen, amíg készült, te jól érezted magad :) van aki megfontoltan, kigondolva szeret alkotni, és van aki meg mi vagyunk :) van akinek x érti meg a dolgait, és van akinek meg y, függetlenül attól, hogy melyik folyamat végeredménye van az orra előtt. én speciel azért nem szeretem ismerni a szabályokat, mert akkor nem mehetek a saját fejem után, mert akkor figyelni kell, nem pedig rácsodálkozni. ha valakinek van valamilyen szintű ráérzése a dolgokra, akkor olyan iszonyatosan nagy szarvashibákat nem fog ejteni. ha meg igen, akkor mi van? a szarvashiba is lehet kellemesen eltöltött idő :)
nekem zenélésre mondta egy barátom, hogy az a baj, hogy nem ismerem a szabályokat. dehogynem, mondtam, ritmusban legyen, és ne legyen hamis, nekem ennyi szabály a zenében éppen elég :) erre azt mondta, hogy csak úgy lehet áthágni a szabályokat, ha ismerjük őket. de ha most sem szabályos amit csinálok, kérdeztem, akkor minenk tanuljam meg őket? hogy azt csináljam, amit amúgy is? :)

Szabolcs:megmondjam mit nem értek?Meg hát! : ) Nézegetem a padtársak képeit, és eszembe se jut megkérdőjelezni, hogy benne vannak, vagytok-e.Tudom, hogy igen.Tudom, hogy honnan jönnek, hiszen minden választás. Mindenki olyat fényképez, amilyet ő maga akar, nem magától sül el semmi.Nem. Én ezt tényleg nem értem.A 'belső terem ' diktál nekem.Ő késztet arra, hogy előkotorjam a fényképezőt.És nem mond még nagyobb teret, a képbe lopakodó cipőorrot,egy szelet vonatablakot csak azért, hogy lejöjjön a képről, hogy én csináltam, én is ott voltam.Miért nem elég, hogy én vagyok a gép végén????Nem, nem, nem, nem értem... : )

"...és szerinteM ez az,..."
oké, elmenteM beiratkozni egy gépelő tanfolyamra :)

"...mert szerinteM te így is megállsz,..."

és Gabi: ne változtass az "én nem"-mel kezdődő mondatodon (bocsánat pedellus bácsi:), mert szerinte te így is megállsz, és érzel, csupán másképp közvetíted tovább - úgy ahogy neked természetes, ahogy te szeretnéd elmondani, és szerinte ez az, ami mindennél fontosabb! maradj ösztönös, és a rutint meg kerüld el jó messzire, sohase legyél biztos a dolgodban, mert akkor mindig megmarad az a finom izgalom, ami miatt alkotni olyan jó :)

amit Zsolt mond, az nem rossz ötlet, de miért fontos az, hogy honnan nézzük amit meg akarunk mutatni...? egy teljesen hétköznapi helyen vagyunk, ahol már mindenki járt. ha egy olyan területen készült volna, ami tényleg több magyarázatot kíván (pl: egy magfúziós-quantum teleportáló vákuum kamrájában), akkor lehet, hogy tényleg fontos lenne. és mondjuk, perpill az is feltételezhető, hogy a peronról lett fényképezve, azaz, akkor talán meg is van az AHONNAN.

Gabi, ezért is jó, hogy közénk jöttél, hogy az "én nem"-mel kezdődő mondatod változhasson, hogy a végeredmény gyarapodhasson általa. Nagyon fontos megállni. Érezni. Ha ez nincs, akkor semmi sincs. De a jószerencse, a jóisten vagy a sors csak a lehetőséget szórja elénk, nem ő a rendező, nem ő az alkotó, az a mi dolgunk. Ugyanis az ösztönösséget mint mankó támogatja a tudatos felkészülés vagy az, amit rutinnak nevezünk. Mivel megvan az elemzése a képnek, idővel fel is kerül, mondhatom, hogy a kép jó. Az se baj, hogy lopva készült. De amit Gábor mond, hogy nincs kapcsolat, azt meg lehet egy igen egyszerű eszközzel oldani képileg. Nyitni a képen, azaz picit Gabi belső teréből is adni. Ennyi. És máris megvan a belső történet, AHONNAN nézzük a külsőt és nem kell magyarázni a bizonyítványt.

Jelem már van, hurrá!!!! : )Ez jó!
A többit meg egyszerűen nem tudom...Én nem modelleket fényképezek, és állítgatok be,instruálok, konstruálok.
Meglátok, megérzek, és ennyi. 'Nem működik?'Hát, akkor biztos elromlott.De jó mélyen.Ja, és persze bennem, mert ezek az én pillanataim, kapcsolódásaim.Hát, ez van.
Szia Szabolcs!Természetesen veled értek egyet! : )

és a tótágas után sem bakugrás volt említve, hanem bukfenc :)

miért ne lenne kapcsolat? ti sohasem "lestetek" meg embereket, jártatokban-keltetekben...? nekem pont erről szól ez a kép: látunk egy párt, akik utazás előtt búcsúzkodnak, kizárva a körülöttük levő világot, hogy az utolsó percekben csak maguk lehessnek. még az a véleletlen is jó benne, hogy a vonat oldalára az van írva "START" :)

Látszik, hogy lopva készült. Nincs semmi kapcsolat a modellekkel. Így aztán a néző se kerül kapcsolatba. Nekem nem működik.

Nagy választásom nem volt.A vonat ablakából fényképeztem lopva.Mindannyian utaztunk..Hogy ki hova érkezett?
Gondolom mindenki a saját koponyája köré. : )

haaat...a totagas utan jott egybol a bakugras...:)
Erte(ne)m en, csak...
...vagy a szoget, vagy a pillanatot mashogy valasztottam volna meg...

Új hozzászólás