A Gabinak nagyon izgalmas, sőt azt mondhatnám, hogy egyre izgalmasabb önkeresései vannak. Ilyen ez a kép is. Nagyon jó az, hogy az emberi az arc, a haj, a vállak, a kéz ilyen hangsúlyt kap ezen a szimmetrikus kompozíción. Az is jó, hogy maga a fényképezőgép nem kapja meg azt az ilyenkor szokásos feladatot, amely a különböző fotómagazinokban mint egy ilyen Pentax, meg Ariflex és nem tudom én Chinon és egyéb fénykép reklámokként jelenik meg ez az egész történet. Talán annyi megjegyzésem lenne, hogy nagyon érdekelhetné a nézőt az a dráma és azok a fénytani jelenségek, amelyek a feszülten figyelő tekintet, arc, arcbőr, kar ritmusain, fénytanilag megjelennek. Tehát ha egy picit és ebben még esetleg tudna dolgozni egy picit, nem lenne ennyire tónusaiban drámai és szűkre szabott tónusértékeiben a kép, hanem több szürke és részletek megjelennének, akkor az még jobban érzéki, vagy még jobban érzelmesebb üzenetet tudna áthozni erről a keresésről, amiről a kép szól. Tehát a három disznó megvan a második lecke önportréra, ugyanakkor ha kérhetem, akkor azt mondanám, hogy evvel az egész viszonyrendszerrel, talán ha ez egy tükröződés, vagy nem tudom én, foglalkozzon tovább. Ebben az esetben van meg a három disznó. (szőke)
értékelés:
tetszenek ezek az eros kontrasztos kepek, de azt hiszem, hogy en tul batortalan vagyok egy ilyen kep elkeszitesehez. Sajnalom a sotetbe veszo reszleteket. Azert jo egy kis batorsagot meriteni ebbol a kepbol is.
Koszi.