A Gabinak nagyon izgalmas, sőt azt mondhatnám, hogy egyre izgalmasabb önkeresései vannak. Ilyen ez a kép is. Nagyon jó az, hogy az emberi az arc, a haj, a vállak, a kéz ilyen hangsúlyt kap ezen a szimmetrikus kompozíción. Az is jó, hogy maga a fényképezőgép nem kapja meg azt az ilyenkor szokásos feladatot, amely a különböző fotómagazinokban mint egy ilyen Pentax, meg Ariflex és nem tudom én Chinon és egyéb fénykép reklámokként jelenik meg ez az egész történet. Talán annyi megjegyzésem lenne, hogy nagyon érdekelhetné a nézőt az a dráma és azok a fénytani jelenségek, amelyek a feszülten figyelő tekintet, arc, arcbőr, kar ritmusain, fénytanilag megjelennek. Tehát ha egy picit és ebben még esetleg tudna dolgozni egy picit, nem lenne ennyire tónusaiban drámai és szűkre szabott tónusértékeiben a kép, hanem több szürke és részletek megjelennének, akkor az még jobban érzéki, vagy még jobban érzelmesebb üzenetet tudna áthozni erről a keresésről, amiről a kép szól. Tehát a három disznó megvan a második lecke önportréra, ugyanakkor ha kérhetem, akkor azt mondanám, hogy evvel az egész viszonyrendszerrel, talán ha ez egy tükröződés, vagy nem tudom én, foglalkozzon tovább. Ebben az esetben van meg a három disznó. (szőke)
értékelés:
Árpád:1. Jó, hogy eszedbe jutott Cseh Tamás dala,mert nekem is beugrott, amikor címet választottam. A "jobbik" szó motoszkált bennem, és akkor. A kép címe nem az ő számából van, mert az "én" szót szerepeltetni akartam, ugyanis többször elhangzott már a házi feladataim kapcsán, hogy hol vagyok bennük ÉN. Hát ott, meg itt.
2. Ja! De jó, hogy te tudod azt, hogy minek mihez lehet köze, így ismeretlenül is....
tetszenek ezek az eros kontrasztos kepek, de azt hiszem, hogy en tul batortalan vagyok egy ilyen kep elkeszitesehez. Sajnalom a sotetbe veszo reszleteket. Azert jo egy kis batorsagot meriteni ebbol a kepbol is.
Koszi.