Sokszor elhangzik az az iskolában, hogy a keretek azok igazából mindig valami túlbiztosítékok, azzal mi mindig harcban állunk. Most viszont ennél a képnél nyilvánvalóan éppen az emberi test szimmetriája, ugyanakkor képen kívülivé helyezése, a háttér vakító fehérsége, az emberi test szürkéi, ezeknek a ritmusai okozhatják, ezeknek a ritmusai erősíthetik azt fel, hogy egy fekete képkeret, mint egy beszorítja, betokozza a kép valódi belső látványát. Nagyon meglepő, nagyon szokatlan és nagyon bátor vállalkozás a 30-as leckére elkészített házi feladat. Érdekes módon az alkotó nem elégszik meg a test formái, a haj beállított helyzete, a test szép rajzolata megmutatásával, hanem két különleges formajátékkal a csuklónál látható karpereccel és a 70-es éveket idéző játékos fejkendő karon elhelyezésével újabb ritmusokat hoz be. Mintegy ízesíti a teljesen jól elkészített ételt, különleges aromát és különleges fűszerkeveréket ad hozzá ehhez a képhez. Nem egy nyugodt kép. Eléggé felkavaró. Például úgy gondolom, hogy azért, mert van olyan pimasz az egész rendszer, hogy a jobboldali felületet teljes egészében üresen hagyja. Mintegy kommunikációra késztet bennünket, a nézőket és azt mondja, hogy elindítottam egy folyamatot, amelynek a legkisebb töredékét kapjátok, de ez a töredék ritmikailag mégis azért jelenik itt meg, hogy jelet hagyjak magamból és dolg
A keret a kihívás, a háttér a távolságtartás, a kendő a büszkeség,a fél test a szemérmesen táncoló ritmus.
Hát, ha nem lenne kendő, akkor nem Kati lenne a képen. Nekem a kendő Kati.