Munkák | Látszótér

Szűrés

...váza...

Ezúttal is egyszerű, semleges háttérrel dolgoztam, de most feketét választottam és a világítással kísérleteztem. A fekete háttér és a fekete haj problémát okozott, de mivel aktról van szó nem akartam túl sok fényt, egy állólámpát használtam a plafonra világítva, szóval így házilag ez jött össze...
Szabolcs tanácsait megfogadva most elmaradt a nagy vihart kavart kendő, karkötő és persze a keret is :)

Nagyjából az előtérben lévő takarás és a háttérkörnyezet is sötétben tartva kiemeli a női torzót és a fölülről érkező fény játékaként az emberi test formavilágát, szépségét, elsősorban a nőiség tiszteletét erősíti ez az üzenet. Miközben minden harmonikusnak tűnik ezen a képen, talán az vetődik föl egyedül a néző számára, hogy a jobb csípő környékén vajon ez az erőteljes metszés, ez az erőteljes vágása ennek a szoborszerű testnek vajon milyen mögöttes üzenetet hordozhat? Önmagában a kép erőteljesen beszél és nyilván nincs értelme bármit is számon kérni ezen az alkotáson, mert ez egy érett alkotás, egy érett munka. Inkább csak arra próbálok utalni, hogy természetesen a döntések, például a test bizonyos kitakarásai, azok mögött mindig valamilyen indok is megtalálható. Vajon ezek az indokok egy teljes kompozíciós rendben milyen háttérüzenetet hordozhatnak? Hiszen most a kép egészét tekintve az állókép fölső traktusán találunk annyi levegőt, vagy találunk annyi sematikus felületet, amely akár a kép alsó részére elhelyezve lehetővé tette volna az egész emberi test arany-vörösben tartott bemutatását. És nyilván valami indokolta azt, hogy itt és így evvel a ferde, szinte metszéssel ez a régi képeslapszerű hangulat torzóvá váljék. Ettől függetlenül a három disznó megvan erre a képre. (szőke)
értékelés:

...takarásban...

Sokszor elhangzik az az iskolában, hogy a keretek azok igazából mindig valami túlbiztosítékok, azzal mi mindig harcban állunk. Most viszont ennél a képnél nyilvánvalóan éppen az emberi test szimmetriája, ugyanakkor képen kívülivé helyezése, a háttér vakító fehérsége, az emberi test szürkéi, ezeknek a ritmusai okozhatják, ezeknek a ritmusai erősíthetik azt fel, hogy egy fekete képkeret, mint egy beszorítja, betokozza a kép valódi belső látványát. Nagyon meglepő, nagyon szokatlan és nagyon bátor vállalkozás a 30-as leckére elkészített házi feladat. Érdekes módon az alkotó nem elégszik meg a test formái, a haj beállított helyzete, a test szép rajzolata megmutatásával, hanem két különleges formajátékkal a csuklónál látható karpereccel és a 70-es éveket idéző játékos fejkendő karon elhelyezésével újabb ritmusokat hoz be. Mintegy ízesíti a teljesen jól elkészített ételt, különleges aromát és különleges fűszerkeveréket ad hozzá ehhez a képhez. Nem egy nyugodt kép. Eléggé felkavaró. Például úgy gondolom, hogy azért, mert van olyan pimasz az egész rendszer, hogy a jobboldali felületet teljes egészében üresen hagyja. Mintegy kommunikációra késztet bennünket, a nézőket és azt mondja, hogy elindítottam egy folyamatot, amelynek a legkisebb töredékét kapjátok, de ez a töredék ritmikailag mégis azért jelenik itt meg, hogy jelet hagyjak magamból és dolg

Mazsi a tollak közt

Viki

Macskaszemek

Szőke a dzsin

Arany és fekete

Szőke bimbije

Hegyi táncol

Köszöntés

Rainbow Warrior

szivárványszínekben, a '85-ben elsüllyesztett Greenpeace hajó emlékére...

Azt szeretném elsősorban kiemelni ennek a képnek a kapcsán, hogy az nagyon jó, hogy a Kati színdramaturgiát alkalmaz. Kiválasztja azt a helyzetet, még ha akár a 70-es évek divatfotói hangulatát is idézi ez a kép, kiválasztja azt a helyzetet, azt a környezetet, ahol a rajta látható játékos öltözetek harmonizálnak, együtt játszanak, együtt mozognak azzal a színvilággal amelyhez a talán műanyag, citromsárga felület, amelyen ül és a mögötte lévő fröccsöntött szürkés, kékes, bordós talán fémfelület, vagy számomra meghatározhatatlan háttér, de mindenféleképp egy izgalmas, festői mögöttes tartalom nagyon erőteljesen szolgálja a képen látható beállítást és a modellt. Annyit kockáztatnék talán meg, hogy, de a modell ebben az elsődlegesen fontos az én számomra. Pontosan azért, mert az az ötletesség, az a játékosság, amely cipőben, ruhában, gesztusban, tekintetben jelen van, kihívásban jelen van az számomra, a néző számára a fontos. Én a Katit szeretném nézni, ővele szeretnék foglalkozni és mindenki más kísérője ennek a képnek. Az óriási felületek mögötte, a citromsárga tartórendszer amin ül, talán hajó, vagy nem tudom mi, de ezek arányaiban kellene, hogy kisebbek legyenek, hiszen a táncos, az előadó, a színpadra lépő az maga a modell. Ezért én a képnek az arányain változtatnék, hogy minél többet kaphassak, minél többet érzékelhessek az emberi alakból. De ettől függetlenül én ezt a képet nagyon szeretem és a három disznót szeretném megadni erre a képre. (szőke)
értékelés:

összetartó párhuzamosok

Nagyon érdekes, és jó lenne ez az anyag, szerintem akkor is megállná helyét, hogyha ez a fakorlát, vagy ez a korlátrész nem lenne ott védekező eszközként. A sematikus háttér, ami az előző helyzetekben is látható volt kellően diszkrét ahhoz, hogy a Kati alkata, ruházata, cipője, tekintete tudjon mesélni, működni felénk. Én most igazából a korlátot - hiába hozza ezt a perspektívát - nem érzem olyan nagyon fontosnak, inkább azt mondom, hogy zavaró, mert nem tudok eléggé a modellre figyelni. Két disznót adnék és esetleg az egész alakos portrét javasolnám, hogy Kati ismételje, ha lehet. (szőke)
értékelés:

A kétarcú
Portré a jobbik és kevésbé jobbik énemről.

Szintén régebben talán említésre került a dokumenta és a dokumentához kapcsoló avangard, neoavangard formák, amelyek ugye a 70-es, 80-as években nagyon divatosak voltak. Az is lehet, hogy mostanában is vannak ugyanilyen programok, szóval 100 százalékosan az avangard játékelemeit mutatja itt ez a kép. Egyfajta tükröztetésben, ahol a sematikus szürke háttér előtt egy egyszerre sziámi párnak tűnő, de egymástól tulajdonképpen elforduló, mintegy rendőrségi nyomozati anyagként, nagyon is deklaráltan itt van a profilja annak az embernek, aki a második lecke önportrét elkészíti, és azt mondja - itt vagyok, ilyen vagyok, nézzetek meg. Mindezt teszi öltözet, jelmez nélkül, hogy a nyak, a váll, a mellkas rész is fedetlenül látható és mindez kitárulkozón itt van előttünk. Én ezt egy jó vállalásnak gondolom, és nagyon sajnálom, hogy például ehhez a képhez nem szóltatok hozzá avval is segítve lelkesíteni Sinkó Katalint, hogy ugyanígy itt legyen közöttünk és ugyanúgy dolgozzunk együtt, mint ahogy ti is, mint akik mondjuk egy fél éve, vagy háromnegyed évvel ezelőtt ugyanígy elkezdtétek küldeni a képeteket. Én nagyon örülnék, hogyha másnak is lenne hozzászólása. (szőke)
értékelés:

Lábujjak
Olyan testrészünk, amit ritkán nézünk meg.

Itt egy képi buffót, képi humort, képi szatírát látunk. Az emberi test és az emberi testen keresztüli bemutatkozást, ugye az első leckére, a portré arc nélkülre és meg kell hogy mondjam, hogy egészen különleges, egészen ötletes. Miközben van benne egy fricska, ahogy tulajdonképpen az alkotó azt mondja, hogy lenézlek benneteket, de természetesen ezt nem szabad komolyan venni, hiszen egy padlófelületen, mint egy kiterített forma, ugye Mantegna Krisztus képe az nagyon sokszor volt már itt az Estiskolán említve egy hasonló beállítással. Csak itt a horizont oly mértékben való süllyesztésével jön ez létre, ahol az emberi test a talpon kívül és a lábujjakon kívül kiterítődik, formákká, körökké változik a lábikra és a medence környéke. És így az egészből kvázi mint egy kis tartalomjegyzék, mint egy kis látlelet jelenik meg egy egész megdöbbentő, abszurd formajáték. Én ezt egy nagyon jó képnek gondolom. Elsősorban az ötletessége és az első lecke úgymond problémamegoldása miatt. Nem sok ilyenfajta üzenetet lehetett látni első házi feladatként. De a három disznó mindenféleképp megvan és várom a Kati további képeit és hajrá. (szőke)
értékelés: