Ezúttal is egyszerű, semleges háttérrel dolgoztam, de most feketét választottam és a világítással kísérleteztem. A fekete háttér és a fekete haj problémát okozott, de mivel aktról van szó nem akartam túl sok fényt, egy állólámpát használtam a plafonra világítva, szóval így házilag ez jött össze...
Szabolcs tanácsait megfogadva most elmaradt a nagy vihart kavart kendő, karkötő és persze a keret is :)

Nagyjából az előtérben lévő takarás és a háttérkörnyezet is sötétben tartva kiemeli a női torzót és a fölülről érkező fény játékaként az emberi test formavilágát, szépségét, elsősorban a nőiség tiszteletét erősíti ez az üzenet. Miközben minden harmonikusnak tűnik ezen a képen, talán az vetődik föl egyedül a néző számára, hogy a jobb csípő környékén vajon ez az erőteljes metszés, ez az erőteljes vágása ennek a szoborszerű testnek vajon milyen mögöttes üzenetet hordozhat? Önmagában a kép erőteljesen beszél és nyilván nincs értelme bármit is számon kérni ezen az alkotáson, mert ez egy érett alkotás, egy érett munka. Inkább csak arra próbálok utalni, hogy természetesen a döntések, például a test bizonyos kitakarásai, azok mögött mindig valamilyen indok is megtalálható. Vajon ezek az indokok egy teljes kompozíciós rendben milyen háttérüzenetet hordozhatnak? Hiszen most a kép egészét tekintve az állókép fölső traktusán találunk annyi levegőt, vagy találunk annyi sematikus felületet, amely akár a kép alsó részére elhelyezve lehetővé tette volna az egész emberi test arany-vörösben tartott bemutatását. És nyilván valami indokolta azt, hogy itt és így evvel a ferde, szinte metszéssel ez a régi képeslapszerű hangulat torzóvá váljék. Ettől függetlenül a három disznó megvan erre a képre. (szőke)
értékelés: