Nagyon szeretem azt, hogy Tamás ilyen finomságokkal dolgozik. Ez a kép így is abszolút rendben van, még amellett is, hogy a madarat kevésbé tartom fontosnak a kompozíció szempontjából, mint a traktort. Én lehet, hogy annyit még vártam volna, hogy a traktor menjen még tovább, ha jól látom, a földek még tartanak, amit ő éppen megművel. Nem tudom meddig, mert csalóka a pespektíva. Ha a fatörzs és a traktor teste közötti távolságot veszem, akkor még egyszer annyit kellett volna megtennie előrefelé, hogy egy kicsit szerencsésebb helyen legyen. De nagyon szeretem, ezek csak apróságok. Az nagyon fontos, hogy Tamás ilyen pillanatot talált magának, hogy észrevette ezt, megállt, elkészítette ezt a fényképet, és nem haladt tovább. Ilyen helyzeteket az ember lát az autóból, csak ezeket fel is kell tudni dolgozni. Ott meg kell állni, és azt kell tudni mondani magamnak, hogy hiába sietek haza, vagy a munkába, de annyit mindenképpen megteszek, hogy kiszállok a kocsiból. Azoknak, akik fényképekkel vagy filmezéssel foglalkoznak, javasolom, hogy bármilyen utazást terveznek, egy fél órát minimum adjanak hozzá az útidőhöz, és kalkulálják bele azt, hogy esetleg valahol kedvük szottyan félreállni a kocsival, és készíteni egy fényképet. Hogy ne az legyen, hogy azért nem állok félre, és azért nem készítem el a képet, mert nincs időm. (hegyi)
értékelés:
Tényleg gyönyörű. Különösen ez a hatalmas fa, ahogy saját magának követeli a teret, a képet. A traktor és a madár eltörpülnek mellette, betöfögnek/röpülnek a képbe, hogy aztán majd ugyanazzal a lendülettel kitöfögjenek/röpüljenek. És akkor a fa ott marad egyedül, és igazán csend lesz.
Mariann, Krisztina köszönöm. Érdemes néha az archívumban nézelődni. Sok jó kép található, sok mindenkitől.