@Bartos Ágnes: Ha majd felkerül egy mai képem ("Pihenni már - Nem, nem lehet! ..."), akkor meglátod, hogy... Na, szoval, azon nincs semmi utómunka. Nem azért, mert megkértél rá, hanem azért, mert elkezdtem kísérletezni egy technikával, és az annak az egyik eredménye.

Tamás, abban igazad van, hogy el lehet mondani, mi a rossz az adott utómunkában, igyekszem is ezt tenni. Ami a photoshopot illeti, egy utómunka eszköz volt, mondhatni ipari szabvány, aztán szép lassan átalakult, és ma már ott tart, hogy a legújabb photoshop javarészt a fakezű embereknek kincsesbánya, mert mindenféle effekttel, klónozóval és színnyektetővel pakolták tele. Ettől még szerencsére alkalmas arra is, ami a célja lenne, de ezt a célt sok esetben elvétik a digitális képalkotók.

Aki nem dolgozott sohasem laborban, ott nehezebb a helyzet, mert hiába mondom neki, hogy maszkolás, (Adams zónarendszerét ne is emlegessük, azt hiszik, valami gyerekhorror), mert nem tudja, hogy mi annak a menete a laborban. Vannak divathullámok. Ilyen volt pár éve a roncsolás, a rontott képek soppal történő adjusztálása, most ilyennek látom a vignettálást. Archaizálnak, de nem lehet tudni, miért. Nincs más cél, nem a kép mondanivalója a cél, hanem hogy én is olyat akarok, mint a másik, akinél láttam, hogy milyen fasza volt, és dícsérték, tehát akkor ha én is használom, akkor én is jó leszek. Hogy mire, miért, nem tudni.

A photoshop akkor válik eszközzé, ha az alkotás tudatos. Akkor tudatos egy alkotás, ha nem kattintgatás folyik, hanem képkészítés, agyban legalábbis előkészülve rá, és tudva, mi a végső cél. Egyébként a photoshop átok, mert a jó képeket is elgyepálják vele, a rosszakból meg azt hiszik, hogy attól, ha körbeárnyékolom, majd jó lesz. Fenét.

Én meg azt gondolom, hogy a fotó-feltöltős oldalak pontszám gyűjtő versengésében sokat lehet elérni hatásos fotosop kreatúrákkal. Ez meg itt egy iskola, ahol (számomra) a cél az, hogy megtanuljak fotózni. Fotosoppal lehet korrigálni mindenféle kompozíciós esetlenségeket, kiemelni, amit nem sikerült kiemelni fotózáskor, sőt, lehet komplett képeket előállítani szinte kiinduló alap nélkül is. Csak az egy másik versenyszám. Én egyelőre arra törekszem, hogy a képem már a keresőben kész legyen, maximum vágok belőle, ha az oldalarány nem stimmel. De ami (nekem) a lényeg, hogy a kép a keresőben összeálljon, már ott legyen annyira kontrollált és tudatoss, hogy ne utólag kelljen farigcsálni. Amelyik meg csak farigcsálással helyrehozható, az nekem rontott kép, megpróbálom megcsinálni újra.
Szóval én utómunkában néha vágok, gyakran horizont-korrigálok, mert nagy az orrom és ettől ferde a kép, néha kicsit perspektíva korrigálok. Ettől persze mindenki úgy utófeldolgozza a képeit, ahogy akarja, de sajnos túl gyakran látszik az eredményen, hogy az vagy egy gyengébb kép utólag korrigálva, vagy egy jó alapanyag, amit meg csak ront a túlzásba vitt matatás. Tipikus eset, amikor vinyettálással, maszkolással fedi el azokat a képelemeket, amiket már eleve nem kellett volna belekomponálni a képbe, vagy amikor szemszaggató kontrasztolás és élesítés zajlik, hogy a "magazin-fotók" által diktált minőség előáljon. Nyilván az nem jó, ha a kép életlen, de szerintem az se tesz jót, ha a tusrajz szintig vannak húzva a kontrasztok. Vagy akkor kell rá tenni még egy lapáttal, és legyen belőle foto-grafika.
De sajnos a legtöbbször a bindzsizés vagy hiba-korrekció, vagy öncélú hatásvadászat.
A hiba-korrekció helyes módja az ismétlés, a hatás elérésé meg a helyes témaválasztás.
Szerintem.

Én személy szerint nem ellenzem a fotosopot, én is szoktam használni most már. De megvannak az előnyei és a hátrányai is. Ennél a képnél például én semmi szükségét nem érzem annak, hogy még körbe kelljen hangsúlyozni az elmosásokkal, mert szép keretet adnak a képnek a fák, autók, stb. Tehát ennél a képnél én fölöslegesnek érzem. (és több Gimesi-képnél is).

Már régóta piszkálja csőrömet, hogy némi, intézményesített, Photoshop ellenesség van az Estiskolán.
Megpróbálom röviden elmondani, mit gondolok erről.
A Photoshop egy eszköz, méghozzá, egy zseniális eszköz. Ha valaki, eleve ellenzi a használatát, az olyan, mintha egy analóg fotósnak azt mondaná: Mindig csak egyféle filmet, hívót, papírt használhatsz. A nagyításnál ne maszkolj, a hívásnál, ne hívd tovább a papír egyik felét a másiknál, stb.
Vagyis, a lehetőségeket, használni kell, mert a festő is eldöntheti, hogy olajjal, temperával, krétával, stb, dolgozik.
Az egy másik kérdés, hogy XY jól használja-e. Ha nem, akkor le kell írni, hogy adott esetben, miért nem jó a kép (és nem az eszköz).
Sok Estiskolás képnek éppen az a hibája, hogy nincs megcsinálva az utómunka, ami nélkül pedig ritkán jó a végeredmény.

Egyetértek.

Ennek a képnek jó keretet adnak kétoldalt a fák meg az autók, de erre mégis rá van húzva fotosoppal, hogy méginkább keretezzék (sajnos nem tudom a szakszót). Gime, egyszer, csak egyszer próbáld ki, hogy semmit ne mózerolj a képen, mert nagyon sokszor jobb lenne úgy szerintem.