csendéleten innen

Akkor se lehetnétek meglepődve, ha én itt most nagy örömtáncot lejtenék, hogy jaj de jó, hogy Márti visszajött, küld megint képet. Ezt nem teszem, nem hozom Mártit kellemetlen helyzetbe, hanem így szépen egy elemzést adok erről a képről. Márti ezt a képet az én képem hatására küldte be. Hamarabb készült az ő képe, mint az enyém, és ő is vélt ebben párhuzamot felfedezni, ezért elküldte. Ennek én örülök, legfőképpen azért, - azon kívül, hogy a Márti képéről is lehet sokat beszélni -, de a két kép viszonyáról lehet sokat elmondani. Ez egy nagyon női kép, a szó legjobb értelmében mondom ezt. Olyan finomságok vannak benne, amit lehet, hogy az én szőrös fejem nem vesz észre, vagy nem így vesz észre. Nagyon finomak ezek a függöny-mintázatok, de engem ami ebben izgat, az a forgószél, ami ott megjelenik középtájon. Tudom, hogy nem az, de nekem az ott olyan, mint egy kis vihar, miközben ez egy nagyon nyugalmas kép. Ezt a nyugalmat az feszíti, hogy közben ezek a függőleges vonalak, és ezek a hullámok jócskán kihangsúlyozzák az ablaknak a vonalait, amik az ablakkeretnek a különböző függőlegesei. Ezekre a ritmusokra nagyon jól ráerősítenek. Ami még feltűnő számomra az, az, hogy nem tudom, hogy Márti tud-e zenélni, bármilyen hangszeren játszik-e. Én azt hiszem, hogy igen, ugyanis ez egy nagyon jó ritmusképlet. Teljesen zenei ritmusképlet amit itt ő mutat. Ez is nagyon tetszik. Amit én még nagyon fontosnak tartok, az, hogy Mártinak vannak őrült dolgai, én azokat is nagyon szeretem, és akkor, amikor az ember azt hinné, hogy Márti csak így a maga filozófiai gondolatait próbálja képileg megfogalmazni, és ezekre keres megoldásokat, akkor egyszer csak jön egy ilyen képpel, ami mondhatóan egy abszolút tradicionális fotográfiai eszköz és megoldás. Ilyenkor megnyugszik az ember, hogy jó, azért Márti tud fotózni akkor is, ha közben, amiket csinál, azok teljesen más irányt és más fotós készségeket mozgatnak meg. Kicsit olyan ez, mint amikor Picassora azt szokták mondani, hogy ó, de hát ez nem is tud rajzolni, mert húzott három vonalat, aztán az legyen a békegalamb. Azt érdemes megnézni, hogy neki is voltak olyan rajzai meg festészeti munkái, amik a korai munkáiban bizony-bizony megmutatták azt, hogy tökéletesen érti a szakmát. Ennyi a szakmai rész. A lelki részre azt tudom mondani, hogy az borsays. Kérdezhetitek, hogy ez mitől csendélet, Zsolt, mert eddig az ilyen képekre elkezdtél fikázni, hogy ez nem csendélet. Azt gondolom, hogy ezt pontosan a drapéria az, ami összefogja. Ha elhúztuk volna ezt a függönyt, és kinézünk az ablakon, akkor is lehet, hogy izgalmas lett volna maga a kép, de ez az árnyjáték az, a fátyol, ami ezt a dolgot beemeli a csendéletek kategóriájába attól, hogy ez egy rendezői eszközzé válik. A Márti képe és a enyém között az a különbség, hogy Márti meg tudta látni azt is, ami lehet, hogy engem zavart volna: hogy mi a francot keres ott az a szék, én lehet, hogy a széket kivettem volna, ő meg nem, és ez nekem nagyon tetszik, szóval ettől jobb. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Zsolt! Most már csak azt a képet kellene belinkelni a tieid közül amelyikről szó van az elemzésben.:)

:) jó ez a Ricse így vörösbor mellől. Hát Márti, így kommentben mondhatom ugye, hogy én szívesen tutujgatlak, ha van rá fogadókészség, és várom ám a folytatást is képileg.

Köszönöm szépen Zsolt, "engem már nem tutujgat senki" úgyhogy nagyon jól esett.
http://www.youtube.com/watch?v=9KSR_qPKCkw
Amúgy nem tudok zenélni, sajnos.

Nekem ez csendélet a Csend leckében.

Minden tetszik, amit mondtatok, köszönöm szépen!

Én nem tudok ilyen nagy dumát elereszteni mint a Dani. Nekem csak beindult a történet, valaki bejött az erkélyről, mert nem szereti a mentőautó szirénáját, vagy épp a szomszéd csöngetett sót kérni jött. stb. De tetszik nagyon, csak nekem nem csendélet.:)

azt majd te megmondod Zsolt.
:)
énnekem a csendélet egy zárt egység szokik lenni, és persze, hogy mégsem várjuk el egy 2010-es fotótól a XVII sz. flamand festészet kompozíciós rendjét (esetleg Ferinél, aki volt olyan balga, hogy belement ebbe a hibába egyszer:)
(itt ez a kompozíció annyira nyitott, hogy jobban nem is lehetne kinyitni. olyannyira, hogy én ezt a képet rezonancia leckében tudnám elképzelni. nagyon szép a függönyráncok balról jobbra növekvő ritmusa, ehhez asszisztál a kifelé mutató szék és az erkélyrács hasonlóan - de nem ugyan olyan módon - pulzáló ütemezése. és a balon még kis, de a jobbon már ducibb elem (kilincs és a - talán reluxa tekerentyű - bigyó). miközben a háttérben felrobban egy barka)
mindamellett én is bele tudnám látni azokat a kis női balgaságokat amiket Camilla itt leírt (nehogy nekem besértődjél Camilla ezen a mondaton, vagy bárki a női nemből) csak ahhoz nekem olyan közel kell mennem ehhez a képhez ahol már izzadtságszag van, és erre nem vagyok hajlandó.
Márti többi itt látható csendélete, ha lehet még ennél a képnél is mozgalmasabb kompozíciós elemekkel bír, csak ott meg van az az egység amit én elvárok ezektől.
(hozzáteszem még, hogy pont e miatt nem tudok jó csendéletet csinálni én, ami miatt szerintem ez sem az)

Halló, miért, a csendéletnek csöndeskének kell lennie?

Az a kilincs fél6 ...Disznó

Szerintem érthető..nekem a belső megnyugvást idézi, amikor bezárom az ajtót, kidobom a telefont, kikapcsolom a csengőt, eladom a tv-t és a külvilággal csak annyit érintkezem, amennyit épp szeretnék... választhatok, hogy szemlélek és filozófálok én magamban magamhoz magammal, avagy kitekintek és érinthetővé válok..ott van egy szék, az hívogat..de én vitatkozom vele. Fény is van, ezt tudom, szépen omló anyag mögött ott a Fény... lehet, hogy magányra van szükségem.. ez jut eszembe.

csendéleten innen és kúl.
(nekem ez egy kissé hangos ... túl mozgalmas csendélet lett)

Új hozzászólás