Ez egy alkalmi csendélet, az irány nem rossz. Én örülök annak, hogy Gime elkezdett ebbe az irányba is kicsit keresgélni. Esetleges, mert a véletlen hozta ezt Gimének össze, és a véletlen jó barát, de csak egy bizonyos szintig, és egy bizonyos lépcsőig juttat el minket, aztán faképnél hagy, onnantól kezdve a mi dolgunk az esztétikai korrekció. Itt is erről van szó. Sem a világítás, sem a háttér nincs igazán rendezve. Megint arról van szó, hogy egy jegyzetet kapunk, egy blog bejegyzést, ami tökéletesen elfogadható, de arra figyelni kell, hogy ha máshogy nem, a laborálásnál bizonyos dolgokat az ember gatyába kell rázzon. Én abszolút elfogadhatónak tartanám azt, hogy például a háttérből a kép jobb felső sarkából ki lehetne maszkolni úgy, hogy azok teljesen feketébe kerüljenek. Ez egy érvényes rendszer, a normál eljárású laborban is használtak ilyeneket a mesterek, ezzel nincsen semmi gond. Ha a megfigyelés helyes, akkor ez rekonstruálható otthon. Nem kötelező egy étteremben megtalálnunk ezt a pillanatot, ott nem biztos, hogy erre kellő idő van. Ha igen, akkor ott kell energiát fordítani arra, hogy ez rendben legyen. Lehet, hogy minket ott bolondnak fognak nézni, de a kép megvan, és ennek az öröme feledteti ezt a problémát. Erre most azért adok egy csillagot Gimének, mert várnám az ismétlést is. (hegyi)
értékelés:
Szerintem ez megérne annyit, hogy otthon újratold nyugodt körülmények között.
Abrosz van, porcelán van, fény van. Csak türelem kell, meg szándék.
És akkor nem lennének esetlegesek az osztások, a háttérben megjelenő fények, hanem tudatosak és konzisztensek.
Egy két óra rámegy egy képre, de megéri. Nekem legalábbis megérte.