Föladtad a leckét, Viki, mert nem tudom, hogy az eltűnő világhoz hogyan tudok kapcsolódni. Esetleg úgy, hogy a mozgó buszon minden világ eltűnő, mert haladunk egyik helyről a másikra, és amit elhagytunk, az már mögöttünk van. Ez lehet egy filozófiai megközelítés. Ami a képet illeti, ez egy jó háttér, ezt már sokszor elmondtam, önmagában viszont nem eléggé jellegzetes. Ez lehet Körösladánynál, Pécsváradon, Szekszárd felé, bárhol, sem a hely nem jellegzetes, az időpont is olyan, hogy lehet ez egy téli délelőtt, vagy kora tavaszi, de rossz idő, szóval nem igazán látom, hogy miről akarsz mesélni a nézőidnek. Egy hangulat, mint egy dallam, de ahhoz ez nem elegendő, hogy a dalnak szövege is legyen. Ami a kompozíciót illeti: nagyon szépek ezek a lágyított vonalak, amiket létrehoz a busz ablaka, amin keresztül a fotó elkészült, de ez olyan, mintha egy mozgó képből tetszőlegesen kiragadtunk volna egy képkockát. Miért épp ez a képkocka? Mi indokolja, hogy pont ez merevítődik ki? Nem látok a képen erre utalást, hogy ez a négy darab fatörzs lenne, vagy az ágaknak a ritmusa az, ami izgalmas? Vagy keresnem kellene valamit itt is, hogy mi tükröződik az ablakban, amit esetleg nem veszek észre? Visszaadom ismétlésre, annál is inkább, mert a 37.-es lecke másról, leletmentésről szól. Lírai megközelítésekhez is van már épp elég leckénk, első körben jó lenne, ha az alapmegoldásokat próbálnánk átszűrni magunkon. A 37-es lecke, Eltűnő világ arról szól, hogy keressünk olyan dolgokat, amik még ma fellelhetőek a környezetünkben, de lehet, hogy holnapra már hírmondónak sem marad belőlük. Ezek lehetnek tárgyi megoldások is, lehetnek cselekvéssorozatok, sok minden elképzelhető, színes a paletta, de én most ezt a képet ebben a leckében nem tudom értelmezni. Ismétlés. (hegyi)