A 200 "digi-tekercsen" túl, ezt a fotómat találtam a legtermészetesebbnek. Soha nem fotóztam önmagam és kemény feladat elé állított a lecke elvégzése. Volt egy holtpontom, mikor már nagyon nem tetszettem önmagamnak és akkor és az egyik barátommal folytatott beszélgetés után értettem meg, miért is fontos ez a feladat! Először megismerni, majd megtalálni önmagam a lehető legelőnyösebb pózban, pillantásban, mozdulatban. Eután ha valakiről portrét készítek, ezt fogom majd keresni. Az életem minden területén a természetességet keresem, törekszem rá. A természetben élhetek, egy kis "négyszögletes" erdőben, és ezen a fotón találtam magam is a legtermészetesebbnek.
Nagyon szimpatikus kép. Kedves, bár tartózkodó is, hiszen a szembefordított hátlapú szék egyben védekezés is, persze lehet támaszkodni is rajta, kapaszkodni is bele, meg így áttenni a lábakat... hogy ezt hogy sikerült, nem tudom, nekem nem menne, az biztos. Jó a környezet, szépek a páfrányok és jó az a dinamika is, amit a kék, lila és zöld létrehoz. Talán egyszer majd szék nélkül is készül egy kép, mert a szék az elég idegen ebből a környezetből. A térérzet is jól előjön a mélységélesség megválasztásával, szóval a széken kívül nagyon nem tudok mást mondani, amin változtatnék, és mivel az arc abszolút bizalmat sugároz, megvan a 3 csillag és a leckemegoldás is. De Hajnalka, azért neked is azt mondom, hogy mielőtt előre szaladnál, ezt az első 3 leckét érdemes még gyúrni, mert sok mindennek alapja a jövőre nézvést. (hegyi)
értékelés:
Köszönöm Zsolt ezt az értékelésed is....:)))..gyúrni fogok:)))