Ennél a képnél erősebben jelen vannak azok a helyzetek, amikkel jól lehet illusztrálni a csendélet alkotás folyamatát, mint tanulmány ezért köszönöm ezt, egy malac ezért lesz meg, függetlenül attól, hogy a kép maga ismétlésre szorul. Elfogadom, hogy Anita jobbra hord, oda komponál, induljunk ki ebből. A tárgyak. Alma: olyan kell ami nem hibás, ami színében is aktivizál vagy épp ellenkezőleg, nyugtat, de ez most egy picit túl zöld, nagyon savanyú a szám, szinte citromba haraptam. A szőlőről az előző képnél már beszéltem, egészséges szemek, élő, friss, dúsabb fürtök kellenek. A fekete háttérnél a bor és a pohár bebukik, ezt világítással lehet trükközni, hogy csillanjon, tere legyen és kiemeld a feketéből. Miért van az üveg bedugva? El akarod vinni még valahová, ha kész a csendélet? Nem innál belőle, nem inni hívsz egy pohár bort? A pohár is ezt mutatja, hogy ott van, de nincs szerepe, forma, de nincs tartalom, kellene bele bor, és nem ártana, ha nem lenne ujjlenyomat a palackon és a poháron. A háncs jó ötlet lehet, de akkor ki kell találni, hogy mi legyen vele, és a kompozíciót segítse, és végül lejjebb kellett volna menni a kamerával, hogy ne ilyen leltár érzés legyen, hanem formák és terek játéka. Nagyjából ez, amit el tudok mondani, szóval ismétlés! (hegyi)
értékelés:
Ha jól értem ki itt az elmondottakból a pedellusunk arról beszél amit legszemléletesebben a kubista csendéleteknél láthattunk, hogy a klasszikusan festett csendélet átalakult a formák alapformáira. ha fotózva akarok csendéletet készíteni akkor próbáljam meg a foltokat, a súlypontokat figyelni, beállítani a kívánt hatás érdekében és utána exponálni. az már más kérdés, hogy a fotó nem szeret hazudni és ezért miután ezeket beállítottam jó ha megnézem még a kattintás előtt, hogy mi milyen minőségben van jelen, mert utána max a laborban van lehetőség javításra, de az már sosem olyan mintha azt tudom mondani, hogy katt. jól értem?
Ismétlem!